A konyhafilozófia haszontalanságáról...

A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Custodiam » 2010.07.03. 19:27

Kedves Fórumozók!

Az elmúlt pár hónapban töröltem a hozzászólásaimat és nem írtam új témákat.

Mivel a jelek szerint többekben felmerült, hogy mi volt ennek az oka, szükségesnek éreztem egy új topik indítását.

Érveim a következőek:

A hétköznapi "konyhafilozófiák" értelmetlenek, mert:

1.) filozófiai közhelyek alacsony színvonalú, sokszor zavaros vagy pontatlan ismétlései
2.) nem viszik előre a filozófiát, csak dilettáns és amatőr vitákat szülnek
3.) legfeljebb ismeretterjesztésre alkalmasak
4.) a vitatkozók nem a tudás megszerzésére, hanem saját, sokszor dilettáns elképzeléseik védelmére törekednek
5.) a vitatkozók folyamatos szakmai képzés hiányában nem fejlődnek filozófiai szempontból.

Kíváncsi vagyok, hogy egyetértetek-e a fenti borúlátó értékítélettel...

És senkit sem akartam megsérteni, a fenti felvetések szándékosan provokatív jellegűek!
(C) Copyright by Custodiam (sommeruniverse.com honlap adminisztrátor) 2006-2010 Minden jog fenntartva, kivéve a másoktól származó idézetek, képek. A hozzászólás (tartalom) másolása, átvétele csak írásos engedély birtokában lehetséges, ide nem értve a jelen fórumon belüli idézést!
Custodiam
Site Admin
Site Admin
 
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2006.12.11. 22:24
Tartózkodási hely: Hozzászólásaim (kivéve az idézetek másoktól) (C) Copyright by Custodiam Minden jog fenntartva ;)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: big » 2010.07.04. 16:03

Hi again!

Tökéletesen igaz szerintem minden megfontolás. Egyetértek velük.

Feltétlen érdemes külön választani a konyha- és a profi filozofálást és nem vegyíteni semmiképp. Ill. ha mégis, akkor a profinak végig szem előtt kell tartani, hogy épp hol is van és el kell viselje a színvonalat, s ha erre képtelen, akkor nem ajánlatos neki mégsem e tevékenység.

Azonban ezért nem kellett volna a régi hozzászólásokat törölni. Az egyáltalán nem volt indokolt, sőt szerintem kimondottan hibás döntés volt. Nagyon nagy kár értük...

Üdv
Big
"I want to believe..." ;)
big
Filozófiai Mester
Filozófiai Mester
 
Hozzászólások: 152
Csatlakozott: 2007.10.20. 12:18

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Custodiam » 2010.07.04. 16:23

Hello Big!

Köszi a hozzászólásért!

A hozzászólásaim nagy része, lényege egyébként is már meglévő írásaimból lett átvéve, úgyhogy ezért nem nagy kár értük...lényegében reprodukálhatóak...már ha érdemesek egyáltalán a reprodukcióra...Köszönöm, ha így véled!

A fő problémát az ismeretterjesztés és az aktív részvétel érintkezésénél látom: minden ismeretterjesztés leegyszerűsítés, de egy aktív vita esetén pontosan egy olyan tudásbeli háttér kellene, amely az egyszerűsített tartalmat segít mélyebben és összetettebben megérteni. Ezen háttér nélkül a leegyszerűsített filozófiai nézetek online megvitatása egy alacsony színvonalú és közhelyes, logikai hibáktól hemzsegő zagyvasággá válik. Ezen zagyvaság egy idő után presztízsharccá és személyeskedő szkanderezéssé lesz...ami eléggé értelmetlen.
(C) Copyright by Custodiam (sommeruniverse.com honlap adminisztrátor) 2006-2010 Minden jog fenntartva, kivéve a másoktól származó idézetek, képek. A hozzászólás (tartalom) másolása, átvétele csak írásos engedély birtokában lehetséges, ide nem értve a jelen fórumon belüli idézést!
Custodiam
Site Admin
Site Admin
 
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2006.12.11. 22:24
Tartózkodási hely: Hozzászólásaim (kivéve az idézetek másoktól) (C) Copyright by Custodiam Minden jog fenntartva ;)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: big » 2010.07.04. 17:09

Nézd, hogy egy hasonlattal éljek; időtöltésként lehet Hamletet nézni a Nemzeti színházban és lehet Barátok Közt-öt nézni a tv-ben. Mindkettő létjogosult és van rá igény, tán még némi haszna is, az utóbbinak is, hiszen az igénytelen szórakoztatás ill annak igénybevétele is jobb, mint ha valaki ezt az időt pl randalírozással töltené. Az igénytelen mihaszna időtöltés korlátozása nem biztos hogy megoldás.
A konyhafilozofálást ha ennek tekintjük, akkor akár a Barátok Közt nézés: rendben van...
:)
"I want to believe..." ;)
big
Filozófiai Mester
Filozófiai Mester
 
Hozzászólások: 152
Csatlakozott: 2007.10.20. 12:18

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Custodiam » 2010.07.04. 17:21

Ám ha az a filozófia célja, hogy az emberiséget jobbá tegye, akkor a fentiekkel nem azt mondjuk vajon ki, hogy az emberiség nem tehető jobbá?

Ha az embereknek "Barátok közt" kell, akkor miért reméljük, hogy valaha is Shakespeare-t akarnak majd nézni esténként?

Igaz lenne a latin mondás, hogy "Mundus vult decipi, ergo decipiatur"?

Ha az ostobák azt akarják, hogy becsapják őket, akkor hát be kell csapni az ostobákat, hogy boldogan vigyorogjanak?

Vajon elérhető-e a bölcsesség, megvalósítható-e egy jobb társadalom, ha az emberek többsége egoista, rövidlátó óvodás módjára akar viselkedni?

És mi van akkor, ha a többség nem is tud másképpen viselkedni? Mi van akkor, ha az emberiség a génállomány jelentősebb fejlődése nélkül nem képes lényegi előrelépésre?
(C) Copyright by Custodiam (sommeruniverse.com honlap adminisztrátor) 2006-2010 Minden jog fenntartva, kivéve a másoktól származó idézetek, képek. A hozzászólás (tartalom) másolása, átvétele csak írásos engedély birtokában lehetséges, ide nem értve a jelen fórumon belüli idézést!
Custodiam
Site Admin
Site Admin
 
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2006.12.11. 22:24
Tartózkodási hely: Hozzászólásaim (kivéve az idézetek másoktól) (C) Copyright by Custodiam Minden jog fenntartva ;)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: big » 2010.07.04. 18:52

Semmi.
Csak körül kell nézni. Zajlik a folyamat. Megtörténik a szelekció automatikusan és valójában csak így történhet szerintem. Mivel minden erőszakos, mesterséges beavatkozás kiszámíthatatlan, beláthatatlan megbolygatása a természet folyamatainak, továbbá már időnk sem nagyon van rá, nagyon úgy tűnik ugyebár... Egy ilyen nagypopulációs genetikai beavatkozás megvalósítása még sok évtized múlva realizálódhatna, már ha egyáltalán sikerül kifejleszteni.
Zajlik a természetes folyamat és lassan kulminál, szemmel látható hogy közeledik az "idők vége". Nemde?
Meglátjuk ill. ha lesz valaki még, aki meglátja, az majd meglátja, hogy sikeres evolúció történt-e vagy kudarcba fulladt a természet ezen próbálkozása is, melyet emberiségnek hívtak. Művi beavatkozás amúgy is kizárólag fasisztoid módszerekkel, nyílt világdiktatúrával megoldható csakis szerintem. Nincs mit tenni tehát, mint várni és reménykedni, hogy a természet nem hibázza el...
"I want to believe..." ;)
big
Filozófiai Mester
Filozófiai Mester
 
Hozzászólások: 152
Csatlakozott: 2007.10.20. 12:18

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Custodiam » 2010.07.04. 19:19

A nyugati kultúra egy dolgot felejt el: az evolúcióban a túlélésre legalkalmasabb egyed/közösség él túl és nem a legképmutatóbb vagy a legcivilizáltabb.

Jelenleg a nyugati civilizáció lehetőségein felül él és azt hiszi, hogy ez a "természetes" rend örökké fog folytatódni.

Igazából gyengék, szervezetlenek, elkényeztetettek és túlságosan buták vagyunk ahhoz, hogy saját arroganciánkon felülkerekedhessünk.

A szabadság nem erény, nem érték, hanem csupán a genetikai késztetések kiélése, ha erre az életkörülmények lehetőséget adnak.

A szabadság a fel NEM ismert szükségszerűség. A saját génjeinkben lévő hibák vagy erények kiélésének szükségszerűsége. Az evolúciós megmérettetés szükségszerűsége.

Ha a mindenáron az önpusztító szabadságra törekvő egyén és az evolúció, a túlélés összeütközésbe kerül, akkor az evolúció fog győzni.

Természetesen nem arról van szó, hogy valaki el akarja venni az emberek szabadságát: sokkal inkább arról lenne szó, hogy az emberek késztetéseit kellene hozzáidomítani a túléléshez, hogy akkor is szabadnak érezzék magukat, amikor éppen a társadalom számára hasznos dolgokat művelnek.

Miért csak az a szabadság, ami káros a társadalomnak?

Miért az ön- és közveszélyesség a "szabadság"? Miért a felelőtlenség a "szabadság"? Miért a tudatlanság a "szabadság"? Miért az állati lét és az állati ösztönök kiélése a "szabadság"?

Nem lehetnénk úgy szabadok, hogy alkotunk, teremtünk, építünk?

Persze senki sem akar diktatúrát, de a diktatúrát is olyan emberek hozzák létre, akik "szabadok" akarnak lenni...nem nevetséges ez?
(C) Copyright by Custodiam (sommeruniverse.com honlap adminisztrátor) 2006-2010 Minden jog fenntartva, kivéve a másoktól származó idézetek, képek. A hozzászólás (tartalom) másolása, átvétele csak írásos engedély birtokában lehetséges, ide nem értve a jelen fórumon belüli idézést!
Custodiam
Site Admin
Site Admin
 
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2006.12.11. 22:24
Tartózkodási hely: Hozzászólásaim (kivéve az idézetek másoktól) (C) Copyright by Custodiam Minden jog fenntartva ;)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: fejlődő » 2010.07.06. 19:10

Szia(sztok)!

1.) filozófiai közhelyek alacsony színvonalú, sokszor zavaros vagy pontatlan ismétlései
2.) nem viszik előre a filozófiát, csak dilettáns és amatőr vitákat szülnek
3.) legfeljebb ismeretterjesztésre alkalmasak
4.) a vitatkozók nem a tudás megszerzésére, hanem saját, sokszor dilettáns elképzeléseik védelmére törekednek
5.) a vitatkozók folyamatos szakmai képzés hiányában nem fejlődnek filozófiai szempontból.


1.) valószínűleg igaz, rám is
2.) igaz
3.) arra igen
4.) én mindkettőre törekedtem
5.) kicsit fejlődtem is

egyébként az nem szabadság, amit annak mondanak
A tudományt nem tárgyáról, hanem módszeréről ismerhetjük fel.
fejlődő
Filozófiai Mester
Filozófiai Mester
 
Hozzászólások: 332
Csatlakozott: 2007.08.27. 21:12
Tartózkodási hely: .o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Custodiam » 2010.07.06. 19:39

Kedves Fejlődő!

Pont nem rád (vagy Big-re) gondoltam, mert te tényleg aktív partner voltál és szerintem erősen törekedtél a fejlődésre (nevedhez méltóan :) ).

Úgyhogy etekintetben atipikus meglepetés voltál (több más, jelen fórumon megjelent fórumozóval együtt!!!).

Azonban itt is volt néhány (többnyire törlésre került) tag, akit nem a tudás megszerzése, hanem a fent felsorolt negatív minták követése vezérelt, ami sajnálatos volt.

Szóval engem csak az zavar, hogy néhány USA vagy nemzetközi (angol nyelvű) filozófiai fórumon némileg magasabb színvonalú viták folynak.

Én azt hittem (naivan), hogy kis hazánkban is tudunk versenyezni a jenki fórumokkal.

Szomorúan tapasztaltam, hogy a harmincszoros USA lakosságszámmal arányosítva SEM álljuk a versenyt velük.

Márpedig a filozófia kizárólag absztrakt gondolatokat és érdeklődést kíván meg - különösebb beruházás nemigen kell hozzá.

Azaz a szellemi provincialitás megélése eléggé fájdalmas volt nekem...jobbra számítottam (naivan?).
(C) Copyright by Custodiam (sommeruniverse.com honlap adminisztrátor) 2006-2010 Minden jog fenntartva, kivéve a másoktól származó idézetek, képek. A hozzászólás (tartalom) másolása, átvétele csak írásos engedély birtokában lehetséges, ide nem értve a jelen fórumon belüli idézést!
Custodiam
Site Admin
Site Admin
 
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2006.12.11. 22:24
Tartózkodási hely: Hozzászólásaim (kivéve az idézetek másoktól) (C) Copyright by Custodiam Minden jog fenntartva ;)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Reonard » 2010.07.10. 11:54

Sziasztok!

Hosszú megszakítás után újra itt! Ha ti sem bánjátok.;)

Nos hogy reagáljak az eddigiekre. Érzésem szerint a filozófia beszélgetések mentén zajlik, ettől nyeri haladását. Már, ha van egyáltalán haladása. Mivel abszolút módon dekonstruktív vagyok - ha ez eddig nem derült volna ki :) - nem gondolom, hogy a filozófia célirányosan haladna a tökéletesség vagy az igazság irányába. Ám szerintem, ha valaki mégis elfogadja az ilyen jellegű fejlődését a filozófiának, még annak is be kell látnia, hogy a filozófia beszélgetések mentén központozódik. Hadd ékeskedjek mások tollával kicsit. Egyik kedvenc szerző, Richard Rorty az 1967-es, általa szerkesztett Linguistic Turn című könyvhöz (The Linguistic Turn; Recent Essays in Philosophical Method, ed. with an Introduction by R. Rorty. University of Chicago Press, Chicago, 1967. na ezt csak azért, hogy egy külső szemlélő számára se tűnjünk profánnak :P) írt egy nagyszerű előszót. Ebben mintegy kuhni reflexióként arról beszél, hogy a filozófiatörténet gondolati forradalmak (mintegy paradigmaváltások) mentén központozódik, amelyek mindig beszélgetések formájában játszódnak le. A beszélgetésekre pedig mindig nyitottnak kell lenni, és ha úgy tetszik önmagunkkal szemben ironikusnak, hogy ne ragaszkodjunk mereven az általunk vélt dolgokhoz, képesek legyünk azok újragondolására, esetleg lecserélésére. Ugyanis ha két, a saját elveihez mereven ragaszkodó filozófus vitázik, az olyan mint egy küzdelem két áttörhetetlen páncélt öltött harcos között. Nincs semmi értelme. Azonban, legjobb esetben a páncélok sérülnek, s a küzdő feleknek a csata után meg kell javítgatniuk, foldozgatniuk vértjeiket. Magyarán az alkalmazhatatlanná lett vélekedéseiket újakra kell cserélniük.
Szóval én azt gondolom, hogy még ha két olyan fél is vitázik, akik "nem a tudás megszerzésére, hanem saját, sokszor dilettáns elképzeléseik védelmére törekednek", folyton újra és újra kell gondolják vélekedéseiket, vagy pedig új érveket kell kiötleniük azok megvédésére. Ez pedig fejlődés. Nekem legalább is volt parázs vitám Custodiammal, és úgy érzem, fejlődtem tőle.

Aztán, hogy egy kicsit a a korábbi vitánkban Custodiam által bírált dekonstruktív álláspont hasznosságára is rámutassak: Nem hiszek profi és amatőr filozófiában, abban az értelemben, hogyha nem konkrét diszciplináris kérdésekről van szó. Pl Wittgenstein a szkepticizmus bírálatára tette-e fel munkásságát, vagy hogy helyet biztosítson neki a filozófiában. Rudolf Carnap Heidegger bírálata létjogosult-e. Vagy milyen jelentéstartalmat társíthatunk a hegeli szellem fogalmához. stb.
Ha azonban általános filozófiai kérdésekről esik szó: pl diszciplinaritás a filozófiában, a filozófia célja, vagy lehetne sorolni sok más topik témát az oldalról, akkor azt hiszem, mindenki véleménye legalább olyan létjogosult, aki csak kicsit is végiggondolta a kérdést. És nyilván mindenki máshonnan közelít hozzá. Lesz, aki analitikus módon, lesz aki olyan kontár dekonstruktív módjára, mint én, és még ezerféle, szerencsére különbözőek vagyunk. Úgy érzem ebben a kérdésben nincs nagy különbség profi vagy amatőr közt. (Nyilván amatőrön azért nem Pista bácsit értem a szomszédból, aki egész életében a földműveléssel foglalkozott, és vajmi keveset adott irodalomra, filozófiára meg végképp. Tisztességes és becsülendő, de ezekről a kérdésekről vélhetőleg fingja sincs.)

És végezetül, ha már említettem, akkor még egy vonatkozásban hadd hozzam fel Rortyt. A nyugati értelmiség vándorútja, avagy a megváltó igazság hanyatlása és egy irodalmi kultúra felívelése (In: Jelenkor folyóirat, 2006. április) című esszéjében arról beszél, hogy megváltozik a filozófiához és a könyvekhez való viszonyunk. A XX. század 2. felének kulturális forradalma az irodalmi értelmiség megjelenése. Azoké, akik visszautasítják, hogy a vallástól, tudománytól vagy filozófiától kellene várnunk a megváltást. Az irodalmi olvasat mellett teszik le a voksukat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az irodalom felfedezése után most már elvetettük, vagy elvethetnénk a filozófiát. Itt nem erről van szó. Rorty szerint inkább csak megjelent egy olyan új értelmiségi típus, aki annyiban különbözik az általános olvasótól, hogy az olvasásban nem a szórakozást látja, hanem az önteremtése alternatíváit keresi, önmaga megalkotásának céljából olvas. Vagy ahogyan ő mondja:
?Az én fogalomhasználatomban az ?irodalom? és az ?irodalmi kultúra? azt jelenti, hogy a vallást és a filozófiát irodalommal helyettesítő kultúra már nem egy nem-emberi személyhez való nem-kognitív viszonyban talál megváltást, nem is a kijelentésekhez való kognitív viszonyban, hanem más emberekhez való nem-kognitív viszonyokban, melyeket olyan emberi műalkotások közvetítenek, mint a könyvek, épületek, festmények, énekek. Ez a fajta kultúra, melyben a műalkotások az emberi létezés alternatív útjairól szólnak, elveti a vallásnak és a filozófiának azt a közös feltevését, hogy megváltást csak olyasmitől remélhetünk, ami több, mint emberi alkotás.?Rorty: A nyugati értelmiség vándorútja, avagy a megváltó igazság hanyatlása és egy irodalmi kultúra felívelése, I.m. 416. o.

Az ilyen olvasó azt reméli a művektől, hogy abból megalkothatja majd saját gondolatvilágát. Ennek megfelelően pedig nem válnak el számára úgy a műfajok, mint ahogyan egy filozófus megkülönböztetné szakmája tárgyát az irodalomtól, hiszen akár egy filozófiai, akár vallási, vagy tudományos szöveg is képes számára az önteremtés alternatíváit kínálni. Az ilyen olvasó ezeket a különböző témájú műveket is irodalomnak veszi, s itt az irodalmat nem a szó hagyományos értelmében használjuk. Hanem bármelyik műfajban vannak olyan írások, mely az ilyen értelmiségi számára kitágítják az önteremtés lehetőségeinek horizontját.
?Az irodalmi kultúrán belül a vallás és a filozófia irodalmi műfajokként jelennek meg, és mint ilyenek, szabadon választhatóak. Ahogy egy értelmiségi eldöntheti, hogy sok költeményt, ám kevés regényt olvas, avagy fordítva, éppúgy olvashat sok filozófiát vagy sok vallásos iratot és viszonylag kevés költeményt meg regényt. Az irodalmi értelmiségiek olvasásmódját az különbözteti meg más olvasásmódoktól, hogy az irodalmi kultúra lakója bármilyen könyvet is vegyen a kezébe, az olvasottakat emberi szükségletekre válaszoló emberi kísérleteknek tekinti, és nem egy olyan létező hatalmának az elismeréseként, aki vagy ami ezektől a szükségletektől teljesen független. Isten és Igazság az ilyen fajta létező vallásos, illetve filozófiai megnevezése.? Rorty: A nyugati értelmiség vándorútja, avagy a megváltó igazság hanyatlása és egy irodalmi kultúra felívelése, I.m. 414-415. o.

Persze mindeközben inkább váltak az irodalmi alkotások, a drámák és versek olvasottabbakká a fiatalok körében, mint a filozófiai szövegek. De ennek okán én egyrészt nem hiszek a profi és amatőr megkülönböztetésben sem, másrészt pedig úgy vélem, hogy mint értelmiségiek, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is olyan vitákat folytatnunk, mint itt ezen az oldalon.

Szóval kitartás Custodiám, Big és Fejlődő, veletek vagyok, és javaslom támasszuk fel az oldalt, mert én sokat profitáltam belőle.:)
Bocs, ha hosszúra nyúlt.
Reonard
Kezdő filozófus
Kezdő filozófus
 
Hozzászólások: 17
Csatlakozott: 2008.03.04. 11:28
Tartózkodási hely: Debrecen

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: big » 2010.07.22. 02:30

Reonard írta:Szóval kitartás Custodiám, Big és Fejlődő, veletek vagyok, és javaslom támasszuk fel az oldalt, mert én sokat profitáltam belőle.:)
Bocs, ha hosszúra nyúlt


Sajnos én csak valóban a dilettáns konyhafilozofálásban vagyok és voltam partner mindig is. Tán ezért is hallgattam itt el, látva a sokkal magasabb színvonalat, mint amire én képes vagyok... Az én szintem sajnos csak az Indexen zajló igénytelen szájkarate...
:-s
"I want to believe..." ;)
big
Filozófiai Mester
Filozófiai Mester
 
Hozzászólások: 152
Csatlakozott: 2007.10.20. 12:18

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: proles » 2010.09.22. 01:36

a betyár mindenit, csinos kis topic ez, miután végigolvastam, igyekszem majd egy építő hozzászólást rittyenteni...
proles
Tag
Tag
 
Hozzászólások: 2
Csatlakozott: 2010.09.07. 00:45

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Custodiam » 2010.09.22. 08:49

Kedves Proles!

Üdvözöllek a fórumon!

Csak bátran, szóljál hozzá nyugodtan...
(C) Copyright by Custodiam (sommeruniverse.com honlap adminisztrátor) 2006-2010 Minden jog fenntartva, kivéve a másoktól származó idézetek, képek. A hozzászólás (tartalom) másolása, átvétele csak írásos engedély birtokában lehetséges, ide nem értve a jelen fórumon belüli idézést!
Custodiam
Site Admin
Site Admin
 
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2006.12.11. 22:24
Tartózkodási hely: Hozzászólásaim (kivéve az idézetek másoktól) (C) Copyright by Custodiam Minden jog fenntartva ;)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: proles » 2010.09.25. 17:28

Üdvözlet!

Szerény személyem szerény elméjében ? ezen topicot olvasgatva ? a következő állítás fogant meg (szeplőkkel tarkítva):

A konyhafilozófia roppant haszonnal bír és jelentősége több szempontból is kiemelkedő.

0. Bárhogy is kutakodtunk, a ?konyhafilozófia? terminus pontos és szabatos definíciójával errefelé nem találkozhattunk (megeshet tán, hogy a NAGY TISZTOGÁS áldozata lett?). Ennek megfelelően a fogalom alá beterelt jelentéstartalmakat mintegy intuitíve válogattuk, feltéve azt, hogy a fogalom terjedelmébe mi magunk is beletartozunk, mégpedig olyanképpen, hogy az e fogalom tartalmát jelentő ismertetőjegyek némelyike a mi töredezett individuumunkon is tenyészik.

Custodiam Úr érveit az itt következő fejtegetésekkel igyekszünk megcáfolni, kimutatván róluk téves és felette káros voltukat:

Nézzük az első pontot, mely ugyan elevenünkbe talál, de minden bizonnyal nem balgaság részünkről azt remélni, hogy lesznek még olyan idők, amelyek erre a sebre is gyógyírként szolgálnak majdan egy távoli jövőben:

1.) A hétköznapi "konyhafilozófiák" értelmetlenek, mert a filozófiai közhelyek alacsony színvonalú, sokszor zavaros vagy pontatlan ismétlései.

Miképpen festhetne egy filozófiai közhely magas színvonalú, szabatos és pontos ismétlése? ? nos, ez fogas kérdés, meg sem próbálunk rá válaszolni?

1.1.)Egy kávéskanálnyi optimizmust működésbe hozva viszont elképzelhetőnek tarjuk azt, hogy a jó helyen és jó időben ámbár pontatlanul elhangzó filozófiai közhely ? némi utánagondolás után ? felruházhatja hallgatóját valamely sorsfordulatára alkalmazható bölcs szabály ismeretével, s ekképpen járul hozzá a világ jobbá tételéhez.
Mindez megeshet egy építő jellegű vita közepette, amelyben a felek néha felszikráztatják értelmüket és nem csak elbeszélnek egymás mellett.
1.2.)Aki ? a számára felmerülő kihívásokkal szembenéz és nem mellékesen az arisztotelészi középfogalomnak is megfelel, az ? bátor, s mondókáját nemcsak a saját buksijában érleli (vigyázat, egy túlpörgetett verbum interius könnyen kiéghet!), hanem azt hangzó formában egy párbeszéd közepette is el meri sütni, s könnyen belebotolhat egy kritikus hajlamú és felette tájékozott egyedébe a nonkonyhafilozófusok halmazának, aki a pontatlan közhelyismétlésre kedvezően reagál (vitázónk retrospektíve hálás lesz majd az őt akkurátusan korrigálónak ). Ha és amennyiben a konyhafilozófiát űző egyénben megvan a javulásra való hajlam, akkor az érvekkel aládúcolt és az ő szellemi színvonalának megfelelően kivitelezett javító szándékú szóáradat hatására felhagy a közhelyismétlés rossz szokásával és eztán igyekezni fog, hogy az éppen aktuálisnak vélt közhelyeket történeti kontextusukkal összefüggesztve és érvényességszférájukat figyelembe véve pufogtassa. Persze mindehhez jókora adag szerencse és néminemű autodidaktikus affinitás kell, vagy az ötös pontban említett folyamatos szakmai képzés.

2.) A hétköznapi "konyhafilozófiák" értelmetlenek, mert nem viszik előre a filozófiát, csak dilettáns és amatőr vitákat szülnek.

2.1.)Mi a filozófia? ? tyűha? ez régi, poros és csapdákkal terhes kérdés ( de talán nem az akadémiai és egyetemi tanulmánykötetdömping?).
S miképpen halad előre az, minek mibenléte is kérdéses? Talán úgy, hogy öntudatában kételkedvén önmagára is jól rákérdez?
Talán úgy, hogy a konyhafilozófián élő tömegek által keltett impulzusokat a nonkonyhafilozófusok nagyfelületű intellektuális vitorláikba befogják és bizonyos fogalmi transzformáció és formulázás után a kulturális emlékezet maradandó darabjaivá munkálják azokat?

2.2.)Megeshet továbbá az is, hogy a konyhafilozófiát alkalmazókat nem különösebben érdekli a filozófia haladása (tán nincs is róla tudomásuk?), vagy ideologikus alapon a haladást (és ideáját) tizenkilencedik századi korszerűtlen rekvizitumnak vélik?de ugyanakkor dilettáns (bár számukra ez az őket adekvátan leíró jelző csak implicite van jelen, identitásuknak nem képezi szerves részét) vitáik közelebb viheti őket egy? egy banális, de sürgető életprobléma gyakorlati megoldásához.

Ugyanakkor az a filozófus tényleg értelmetlen, aki ilyen vitákban részt vesz és ezektől valamiféle szakmai hasznot vár el.

3.) A hétköznapi "konyhafilozófiák" értelmetlenek, mert legfeljebb ismeretterjesztésre alkalmasak.

3.1.)A tudományos életnek szerves része az ismeretterjesztés, mivel a nonkonyhafilozófus homo sapiens sapiens ontogenezisébe nem vihető bele ? a l? Kierkegaard ? valamiféle ugrás, kénytelen megismerkedni a később hivatásává váló tudománnyal valamely közérthető formában, s erre az ismeretterjesztés hatványozottan alkalmas. Az a miénktől eltérő probléma, hogy ezen tudásszint birtokában egyesek milyen kompetenciákat vélnek felfedezni önmagukban (pl.: politikusok).

3.0001.)Itt egy erkölcscsősz kicsit fennakadna, mivel a hármas számú érvet propagáló egyén ezt a felette hasznos tevékenységet értelmetlennek minősítette, s ez kétségeket ébreszthetne morális integritásával kapcsolatban?

4.) A hétköznapi "konyhafilozófiák" értelmetlenek, mert a vitatkozók nem a tudás megszerzésére, hanem saját, sokszor dilettáns elképzeléseik védelmére törekednek.

4.1.)?individuum est ineffabile? ? mondja (ki is?) a bölcs, s ebből én könnyed bakugrásokkal arra a következtetésre jutok, hogy az emberek törekvéseit csak valamely módszeres és a zajló valóság eleven tapasztalatától nagy distanciát tartó társadalomtudomány képes típusokba tömöríteni, így aztán az, hogy ki minek a megszerzésére törekszik, khmmm? magánügy.

4.2.)Meg éppenséggel az se lehetetlen, hogy posztmodern korunk szellemi áramlatain hajókázva vkinek csak a konyhafilozófia eszközei jelentik az önvédelem fegyvertárát, így hát ezzel hadakozik?a szellemi önazonosság akkor is vkinek a legeslegbensőbb dolga, ha éppenséggel gagyi.

Ezentúl ?a tudás? is pontosabb kifejtésre szorulna, mi lenne pl. a szerinted a filozófiával elérendő tudás próbaköve?

5.) A hétköznapi "konyhafilozófiák" értelmetlenek, mert a vitatkozók folyamatos szakmai képzés hiányában nem fejlődnek filozófiai szempontból.

5.1.)Lehet, hogy a vitatkozók tojnak a fejlődésre és konyhafilozófiájuk csupán valamiféle érdekérvényesítés eszköze, nem okosodni akarnak, csak a másikat meggyőzni arról, hogy valami olyat tegyenek/gondoljanak ami ?mindenkinek és általánosan? jó.

5.2.)Hallottál már az autodidaxisról?

5.3.) TGM írja vhol, hogy az újkori filozófia nagy alakjai mind extra muros figurák voltak, mert az egyetemeken még a XVI?XVII században is a skolasztika volt a mérvadó irányzat. Szerinted az a pár ezer koponya, aki akkortájt élt és tanult mennyire komoly és maradandó eredményt ért el? A szakmai képzés és az egyetemi sikerek ellenére ma nem túl sokan foglalkoznak velük komolyan, bár biztos akad vmi Vierteljahrschrift, ahol róluk is szó esik?

?Márpedig a filozófia kizárólag absztrakt gondolatokat és érdeklődést kíván meg - különösebb beruházás nemigen kell hozzá.?

Hát nekem azért dolgoznom is kell és a megélhetés (a mindennapok elviselhető túlélése?) megteremtéséhez bizony idő is kell, amely idő alatt a nem filozófiából élő egyén nemigen filozofálhat?

?Azaz a szellemi provincialitás megélése eléggé fájdalmas volt nekem...jobbra számítottam (naivan?).?

Nem tudom, hogy személyesen hány embert szerveztél ide erre a fórumra, de roppantmód esetleges, hogy kik és mifélék prezentálják e virtuális helyen a véleményüket, magyarán sztem elég kevés eset alapján keletkezett a fenti benyomás.

Más: A rossz, felvilágosulatlan és konformista tömeg nem magától olyan amilyen, véleményem szerint erre a költő helyesen mutat rá:

?látom milyen rútúl becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,?

Szabó Lőrinc: Különbéke

Az okok felfejtése bizonyára életműveket is kitehetne, hát még a helyzet tényleges javítása?

Végül: Az evolúciós/kultúrkritikus sirámok mellőzhetők, mivel személyes szinten csupán a rezignáció melegágyát jelentik, nyilvános megvitatásra alkalmatlanok (együttsiránkozásra viszont nem) és ? ha ez még nem történt meg ? egy dologra jók: elvezethetnek a Mit kell tennem? kérdésre adandó válasz (és netalántán tettek) önálló és részletes kidolgozásához.
proles
Tag
Tag
 
Hozzászólások: 2
Csatlakozott: 2010.09.07. 00:45

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Custodiam » 2010.09.25. 18:49

Kedves Proles!

A vitaindító felvetésem természetesen szándékosan groteszk...;)

0. Bárhogy is kutakodtunk, a ?konyhafilozófia? terminus pontos és szabatos definíciójával errefelé nem találkozhattunk (megeshet tán, hogy a NAGY TISZTOGÁS áldozata lett?). Ennek megfelelően a fogalom alá beterelt jelentéstartalmakat mintegy intuitíve válogattuk, feltéve azt, hogy a fogalom terjedelmébe mi magunk is beletartozunk, mégpedig olyanképpen, hogy az e fogalom tartalmát jelentő ismertetőjegyek némelyike a mi töredezett individuumunkon is tenyészik.


Saját definícióm: dilettáns és amatőr filozófia, amely sekélyes filozófiai közhelyekkel operálva a hétköznapi szubjektív élettapasztalat bölcsességét próbálja kezdetleges etikai és metafizikai módszerekkel univerzális érvényűvé tenni, miközben nem törődik a saját maga által generált logikai paradoxonok feloldásával vagy bármiféle logikailag és a jelentés szempontjából precíz nyelvezet alkalmazásával. Jellemző továbbá a pszeudo-tudománnyal való szinte szétválaszthatatlan összeolvadás, azaz a metafizikai és a pszeudo-tudományos kérdések lelkes összekeverése.

1.) A hétköznapi "konyhafilozófiák" értelmetlenek, mert a filozófiai közhelyek alacsony színvonalú, sokszor zavaros vagy pontatlan ismétlései.
Miképpen festhetne egy filozófiai közhely magas színvonalú, szabatos és pontos ismétlése? ? nos, ez fogas kérdés, meg sem próbálunk rá válaszolni?


Az úgy festhet, mint egy komoly, bár nem túl kreatív filozófiai publikáció vagy egy jó filozófiai tankönyv.

Vagy másképpen: a nyugati filozófia csak lábjegyzet Platónhoz - Whitehead szerint.

Azaz: a platóni közhelyek egyre precízebben kidolgozott ismétlése.

1.1.)Egy kávéskanálnyi optimizmust működésbe hozva viszont elképzelhetőnek tarjuk azt, hogy a jó helyen és jó időben ámbár pontatlanul elhangzó filozófiai közhely ? némi utánagondolás után ? felruházhatja hallgatóját valamely sorsfordulatára alkalmazható bölcs szabály ismeretével, s ekképpen járul hozzá a világ jobbá tételéhez.
Mindez megeshet egy építő jellegű vita közepette, amelyben a felek néha felszikráztatják értelmüket és nem csak elbeszélnek egymás mellett.


Igen, a konyhafilozófia ismeretterjesztő szerepét elismerem. Ám a világot vajon az teszi jobbá, ha filozofálunk róla, vagy ha teszünk is valamit a filozofáláson túlmenően?

Ellátni a betegeket vagy a betegek ellátásáról filozofálni - melyik a hasznosabb a világ szempontjából?

Álláspontom szerint ez attól függ, hogy a filozófia milyen szintű: a közhelyszerű szellemi gügyögések nem viszik előbbre a világot, csupán a filozófiai elit által már régen meghaladott szinteket és ismereteket ismételnek feleslegesen és értelmetlenül.

1.2.)Aki ? a számára felmerülő kihívásokkal szembenéz és nem mellékesen az arisztotelészi középfogalomnak is megfelel, az ? bátor, s mondókáját nemcsak a saját buksijában érleli (vigyázat, egy túlpörgetett verbum interius könnyen kiéghet!), hanem azt hangzó formában egy párbeszéd közepette is el meri sütni, s könnyen belebotolhat egy kritikus hajlamú és felette tájékozott egyedébe a nonkonyhafilozófusok halmazának, aki a pontatlan közhelyismétlésre kedvezően reagál (vitázónk retrospektíve hálás lesz majd az őt akkurátusan korrigálónak ). Ha és amennyiben a konyhafilozófiát űző egyénben megvan a javulásra való hajlam, akkor az érvekkel aládúcolt és az ő szellemi színvonalának megfelelően kivitelezett javító szándékú szóáradat hatására felhagy a közhelyismétlés rossz szokásával és eztán igyekezni fog, hogy az éppen aktuálisnak vélt közhelyeket történeti kontextusukkal összefüggesztve és érvényességszférájukat figyelembe véve pufogtassa. Persze mindehhez jókora adag szerencse és néminemű autodidaktikus affinitás kell, vagy az ötös pontban említett folyamatos szakmai képzés.


Igen, a filozofálás jó játék. Ha van rá idő. De most tényleg: nem tudnánk valami hasznosat is tenni a világért a filozofálás helyett? Pl. levest főzni a hajléktalanoknak?

2.1.)Mi a filozófia? ? tyűha? ez régi, poros és csapdákkal terhes kérdés ( de talán nem az akadémiai és egyetemi tanulmánykötetdömping?).
S miképpen halad előre az, minek mibenléte is kérdéses? Talán úgy, hogy öntudatában kételkedvén önmagára is jól rákérdez?
Talán úgy, hogy a konyhafilozófián élő tömegek által keltett impulzusokat a nonkonyhafilozófusok nagyfelületű intellektuális vitorláikba befogják és bizonyos fogalmi transzformáció és formulázás után a kulturális emlékezet maradandó darabjaivá munkálják azokat?


Én pont fordítva mondanám: a tömeg követi lomhán és pontatlanul az elit filozófusok őket megelőző gondolatait...azaz a zseniális alkotásokat közhelyesítik és hülyítik le a tömegek szintjére...nem?

Nem hiszem, hogy pl. Kant zsenialitását városának polgárai okozták...

2.2.)Megeshet továbbá az is, hogy a konyhafilozófiát alkalmazókat nem különösebben érdekli a filozófia haladása (tán nincs is róla tudomásuk?), vagy ideologikus alapon a haladást (és ideáját) tizenkilencedik századi korszerűtlen rekvizitumnak vélik?de ugyanakkor dilettáns (bár számukra ez az őket adekvátan leíró jelző csak implicite van jelen, identitásuknak nem képezi szerves részét) vitáik közelebb viheti őket egy? egy banális, de sürgető életprobléma gyakorlati megoldásához.

Ugyanakkor az a filozófus tényleg értelmetlen, aki ilyen vitákban részt vesz és ezektől valamiféle szakmai hasznot vár el.


A filozófia természetesen működhet metafizikai hitként is, amikor a zavarosság véletlengenerátora - a meg nem értett vagy meg nem érthető filozófia - abszolút igazságként irányít egyeseket...de ez nem hatásosabb, mint egy vallási szöveg tanulmányozása. Itt felmerülhet, hogy a metafizikai zagyvaság és a filozófia határvonala hol is húzódik...

3.1.)A tudományos életnek szerves része az ismeretterjesztés, mivel a nonkonyhafilozófus homo sapiens sapiens ontogenezisébe nem vihető bele ? a l? Kierkegaard ? valamiféle ugrás, kénytelen megismerkedni a később hivatásává váló tudománnyal valamely közérthető formában, s erre az ismeretterjesztés hatványozottan alkalmas. Az a miénktől eltérő probléma, hogy ezen tudásszint birtokában egyesek milyen kompetenciákat vélnek felfedezni önmagukban (pl.: politikusok).


Igen, a filozófusoknak is meg kell élniük. Az embereket a kvália nem érdekli, de az ezotéria igen.

A tömegek nem az igazságot, hanem a saját kényszerképzeteik és korlátolt ismereteik megerősítését szeretik hallani. Sőt, a saját hülyeségeik és előítéleteik tudományos megerősítéséért busásan fizetnek is.

Ennek azonban semmi köze nincsen az igazsághoz.

4.1.)?individuum est ineffabile? ? mondja (ki is?) a bölcs, s ebből én könnyed bakugrásokkal arra a következtetésre jutok, hogy az emberek törekvéseit csak valamely módszeres és a zajló valóság eleven tapasztalatától nagy distanciát tartó társadalomtudomány képes típusokba tömöríteni, így aztán az, hogy ki minek a megszerzésére törekszik, khmmm? magánügy.


Egy "társ"-adalomban semmi sem magánügy, de szeretnénk azt hinni, hogy mégiscsak van ilyesmi. Az ember társas állat. Magánügyei csak egy remetének lehetnek.

4.2.)Meg éppenséggel az se lehetetlen, hogy posztmodern korunk szellemi áramlatain hajókázva vkinek csak a konyhafilozófia eszközei jelentik az önvédelem fegyvertárát, így hát ezzel hadakozik?a szellemi önazonosság akkor is vkinek a legeslegbensőbb dolga, ha éppenséggel gagyi.


Szerintem inkább poszt-posztmodern a korunk, azaz kezd visszatérni a normalitás a II. világháború után megbetegedett nyugati kultúrába.

Ugyanis a nagy multikulturális nihilizmusban olyan szabadok lettünk, hogy már utódokat sem nagyon nemzünk és ezért szép lassan kollektív öngyilkosságot követünk el.

Az életképes civilizációk idiótának néznek minket, majd szépen kiírnak bennünket a történelemkönyvekből.

A nihilizmus tényleg a semmibe vezet. Ám a többiek túlélnek azért.

Ezentúl ?a tudás? is pontosabb kifejtésre szorulna, mi lenne pl. a szerinted a filozófiával elérendő tudás próbaköve?


Válasz arra: mi a létezés, mi a létező?

5.1.)Lehet, hogy a vitatkozók tojnak a fejlődésre és konyhafilozófiájuk csupán valamiféle érdekérvényesítés eszköze, nem okosodni akarnak, csak a másikat meggyőzni arról, hogy valami olyat tegyenek/gondoljanak ami ?mindenkinek és általánosan? jó.


Vagy csak le akarják nyomni a többieket, hogy este jót aludjanak egy kisebb nehézségű intellektuális birkózás után.

5.2.)Hallottál már az autodidaxisról?


Hallottál már a nem dilettáns és nem felszínes autodidaxisról?

5.3.) TGM írja vhol, hogy az újkori filozófia nagy alakjai mind extra muros figurák voltak, mert az egyetemeken még a XVI?XVII században is a skolasztika volt a mérvadó irányzat. Szerinted az a pár ezer koponya, aki akkortájt élt és tanult mennyire komoly és maradandó eredményt ért el? A szakmai képzés és az egyetemi sikerek ellenére ma nem túl sokan foglalkoznak velük komolyan, bár biztos akad vmi Vierteljahrschrift, ahol róluk is szó esik?


Filozófiai szempontból intellektuális jelenlétük irreleváns. Lehet, hogy nélkülözhetetlenek voltak, de nem az általuk elért filozófiai teljesítmény miatt, hanem mert pl. könyveket nyomtattak vagy megvarrták mások cipőit vagy tanítottak, könyvtárakat vezettek.

Magyarán: hasznosak voltak, ám csak mint nem-filozófusok.

Hát nekem azért dolgoznom is kell és a megélhetés (a mindennapok elviselhető túlélése?) megteremtéséhez bizony idő is kell, amely idő alatt a nem filozófiából élő egyén nemigen filozofálhat?


Az "igazi" filozófus számára - legyen autodidakta vagy profi - a filozófia nem hobbi, hanem a létezés egy módja. Nem tudja abbahagyni, mert így látja a világot.

A konyhafilozófus számára a filozófia egy hobbi, amelyre vagy van idő, vagy nincsen, mint pl. a kártyázásra vagy a kertészkedésre.

A kettő nem egy és ugyanaz.

Nem tudom, hogy személyesen hány embert szerveztél ide erre a fórumra, de roppantmód esetleges, hogy kik és mifélék prezentálják e virtuális helyen a véleményüket, magyarán sztem elég kevés eset alapján keletkezett a fenti benyomás.


Akkor nézzed meg a többi magyar filozófiai fórumot is.

Más: A rossz, felvilágosulatlan és konformista tömeg nem magától olyan amilyen, véleményem szerint erre a költő helyesen mutat rá:
?látom milyen rútúl becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,?
Szabó Lőrinc: Különbéke
Az okok felfejtése bizonyára életműveket is kitehetne, hát még a helyzet tényleges javítása?


Az okok genetikaiak, de ezt senki sem meri kimondani.

De elég megnézni azt, hogy egy általános iskolai osztályból hányan végeznek el egy egyetemet felnőttkorukra...

Nem az emberek lebecsülése vezet, hanem azon felismerés, hogy génjeink hátráltatják a fejlődést...és voltaképpen lassan gondolkodó, buta emberszabásúak vagyunk.

Ha tényleg látnánk, hogy mivé lehetnénk, mindenki elsírná magát...

Végül: Az evolúciós/kultúrkritikus sirámok mellőzhetők, mivel személyes szinten csupán a rezignáció melegágyát jelentik, nyilvános megvitatásra alkalmatlanok (együttsiránkozásra viszont nem) és ? ha ez még nem történt meg ? egy dologra jók: elvezethetnek a Mit kell tennem? kérdésre adandó válasz (és netalántán tettek) önálló és részletes kidolgozásához.


A válasz logikusan következik a sirámokból:

1.) a társadalom hatékonyságát kell növelni
2.) a technológiai és tudásbéli fejlődés ütemét kell növelni
3.) a logikus gondolkodás elterjedését kell segíteni.
(C) Copyright by Custodiam (sommeruniverse.com honlap adminisztrátor) 2006-2010 Minden jog fenntartva, kivéve a másoktól származó idézetek, képek. A hozzászólás (tartalom) másolása, átvétele csak írásos engedély birtokában lehetséges, ide nem értve a jelen fórumon belüli idézést!
Custodiam
Site Admin
Site Admin
 
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2006.12.11. 22:24
Tartózkodási hely: Hozzászólásaim (kivéve az idézetek másoktól) (C) Copyright by Custodiam Minden jog fenntartva ;)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: scara » 2010.10.23. 20:25

A ?logikus válaszokra? egy észrevétel.
A társadalom hatékonyságának növelése érdekében talán az amerikai Stonehenge szövege kiváló útmutató lesz.
A technológiai és tudásbeli fejlődés fokozására pedig csak két statisztikai adat: éhhalálnál 1sec/2ember( ebből 1 gyerek), malária 20sec/ember, de van már űrturizmus. Éljen a technológia!
A logikus gondolkodáshoz pedig nagyszerű útmutató Dosztojevszkij Itélete.
scara
Főfilozófus
Főfilozófus
 
Hozzászólások: 68
Csatlakozott: 2009.01.14. 10:34
Tartózkodási hely: Guelta d'Archei (de szép lenne)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Custodiam » 2010.10.24. 08:49

Kedves Scara!

Jó újra látni téged!:)

Az "amerikai Stonehenge"-ről...

Lásd.

http://en.wikipedia.org/wiki/Georgia_Guidestones

A parancsolatok valamiféle rózsakeresztes vagy szabadkőműves elképzelések arról, hogy hogyan működik az evolúció és a társadalmi fejlődés...

Enyhén középszerű, rövidlátó, fanatikus és evolúciós nagyságrendekben mérve nevetséges, porszemnyi kísérlete néhány gazdag vagy álarcosbálokat szerető embernek arra, hogy Isten művét szánalmas emberi eszközökkel és szánalmas emberszabású logikával befolyásolja. Ha jól szórakoznak és élvezik a "misztikus" hatalom érzését...hát lelkük legyen rajta.;)

Nem fogják fel azt, hogy hosszabb távon édesmindegy, hogy titkos kis tanácskozásaikon, metafizikai hablatyolásaik során vagy unalmukban gyakorolt ál-sátánista lélekgyakorlataikon mit határoznak el, mit terveznek el...mert hétköznapi tetteiket az evolúció nyers logikája és nem zavaros metafizikai világnézetük irányítja.

Az evolúciót csak gyorsítani lehet, alakítani nem. Ha a fősodrásba kerülünk, akkor nem az ellenkező irányba kell evezni, hanem el kell fogadni a természet sodrását és erejét.

Az USA pusztán földrajzi és gazdasági adottságai miatt is ugyanolyan súlyú állammá vált volna nélkülük is, mint amilyen súlyú állammá válik szép lassan...az evolúciót csak rövid távon lehet becsapni...az egyensúly helyreáll. Nincsen menekvés.

De nézzük meg a szöveget konkrétan:

"A végtelen természet egyensúlya érdekében tartsd az emberiség létszámát 500.000.000 alatt".

Ha végtelen a természet, akkor miért álljunk meg 500 milliónál? Butaság! Aki megáll, annak vége. Nem vagyunk egyedül a Mindenségben. Ha mi nem megyünk a csillagok közé, majd mások jönnek el hozzánk. Majd adnak Ausztráliáért néhány üveggyöngyöt...;)

Annyira zseniális volt a "népességcsökkentés" programja, hogy a nyugati civilizációnak gyakorlatilag csaknem mattot adtak, amely helyzetből nehéz lesz a kiút.

És ezek az emberek hiszik magukat a világ urainak? Saját maguk alól tüntetik el a trónt.

"Átgondoltan szaporodj ? javítsd az egészséget és az emberiség különbözőségeit egyesítsd egy új élő nyelvbe"

Az emberiség különbözősége genetikai alapokon nyugszik. Egy közös nyelv nem szünteti meg a különbözőségeket, csak a genetikai és kulturális elkeveredés.

"Legyél mértéktartó a kötődéseidben a hithez, hagyományokhoz és más egyéb dolgokhoz"

A "mértéktartó" helyett én az "átgondolt" szót használtam volna. Ez a mértéktartó olyan kettősnek, álcázottnak, hamisnak tűnik.

Aki álarcban él, az tisztességes nem lehet.

Hazugsággal nem lehet igaz társadalmat építeni.

Az emberiség nem gonosz, csak sok a szociopata és pszichopata, akik sokszor a hatalmat birtokolják.

"Védelmezd az emberek és nemzetek korrekt jogait és igazságosságát"

Ez nem hangzik rosszul. Nem?

"Hagyd a nemzetek önkormányzását, külső vádak, panaszok megoldásában fordulj a világbírósághoz."

A kérdés az, hogy a világbíróság mi alapján ítélkezik, kikből áll és ki a végrehajtó.

"Kerüld az aprólékos törvényeket és a hasztalan hivatalnokokat".

Így is van! Vissza az ősközösségbe! Éljen a törzsi társadalom! Aztán fel a fára!

Ez a jogállam elleni durva támadás!

"Jogod és kötelességed a szociális feladatokban való részvállalás".

Ez meg mi? Mókus őrs? Timur és csapata?

"Jutalmazd az igazságot ? a szépséget ? a szeretetet ? keresd a harmóniát a végtelenséggel"

Ez megintcsak jól hangzik, no de az isten szerelmére, miért pont 500 millió? Miért lenne 500 millió harmóniában a végtelennel?

"Ne légy a földünk (a mi bolygónk) rákfenéje biztosíts teret a természetnek".

Ajaj, már megint a zsidó-keresztény kultúra egyik legnagyobb tévedése. Nos (meglepi jön ;) ): MI IS AZ EVOLÚCIÓ RÉSZEI VAGYUNK.

Az ember nem egy speciális állomás, mint ahogy a többsejtű sem volt egy speciális állomás.

Jöttünk és el fogunk tűnni, hogy Isten más formákban, egyre tökéletesebben ébredjen öntudatra. Erről szól az evolúció.

***

Az éhezésről: nem lehet azoknak az embereknek segíteni, akik nem akarnak vagy pszichésen nem képesek magukon segíteni.

Ki segített az európai embereken, hogy a sorsukat jobbá tegye? Senki.

Mi magunk jöttünk ki a középkorból, a járványokból, az elmaradottságból, a két kezünk munkájával és az értelmünkkel.

Ha valaki még élelmet sem tud termeszteni magának a XXI. században...most erre mit mondjak?

Szelekció?

Dosztojevszkij szimbolista nyafogása és moralizáló egzisztencialista semmitmondása különösebben nem köt le.

Sem nem logikus, sem nem racionális a gondolkodása, hanem pontosan irracionális és csapongó.

A világ sokkal egyszerűbb ennél.

A felesleges és pusztító érzelmek bonyolítják meg az egyébként megismerhető világot.
(C) Copyright by Custodiam (sommeruniverse.com honlap adminisztrátor) 2006-2010 Minden jog fenntartva, kivéve a másoktól származó idézetek, képek. A hozzászólás (tartalom) másolása, átvétele csak írásos engedély birtokában lehetséges, ide nem értve a jelen fórumon belüli idézést!
Custodiam
Site Admin
Site Admin
 
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2006.12.11. 22:24
Tartózkodási hely: Hozzászólásaim (kivéve az idézetek másoktól) (C) Copyright by Custodiam Minden jog fenntartva ;)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: scara » 2010.10.27. 11:16

Kedves Custodiam!

Ide-ide nézegettem, de a ? konyhafilozófiai? dilemma, s az új témák csökkenése, a régiek ülepítése, kiürítése egy kicsit elbizonytalanított. :oops:
Az amerikai Stonhenget hagyjuk, mert igazság szerint van benne jó adag misztikum és rózsakereszt.
Viszont, ha evolúciós szemszögből nézzük, akkor a sok pszihopata is ennek a terméke. A szelekció nagyon lassú. Ellentétben az éhezéssel, ami gyorsabb tényező, de csak a túlnépesedés ellen hat! Megjegyezném: Európa felemelkedése idején az 1sec/2ember sem volt igaz, s a körülmények is mások voltak, elszigetelt rendszerek fejlődtek máshol stagnáltak.
Na de mi van akkor, ha az evolúció iránya a szociopaták túlsúlya.

Miért van mostanában olyan érzésem, hogy 2 irányú a fejlődés. Egyre több az impudens, hatalomra törő és bornírt, sötét emberi egyed.
Evolúciós szempontból a pszihopata a túlélő egyed. A körülmények is az ő szaporodásukat segítik.
Az emberi agy sem azért fejlődött ki, hogy jóságos Janaka király módjára segítsünk egymásnak hanem, hogy túlélésünk, szaporodásunk érdekében előnyökre tegyünk szert. Mindenáron! A csoportszelekció is csak ezt segíti. Teljesen felesleges, bármilyen emberi értékeket (humánum, demokratizmus stb.) idekeverni, csak lassítja a kiválasztódást, s tompíthatja a folyamatot fájdalmas részeit.
Tehát minden teljesen normális, törvényszerű és egy abszolút értelmetlen folyamat részei vagyunk. :lol:
Mi lesz a végeredmény: lehet, hogy lenullázódik a dolog, mint 365millió éve, s akkor mi már semmilyen öntudatra nem ébredünk. Úgy gondolod, hogy a devon kor szellemiségének örökösei vagyunk valamilyen más formában? Jó. Igaz, génjeink hordozzák a megújulás információját, de mi van az abszolút nulla esetén? :twisted:
scara
Főfilozófus
Főfilozófus
 
Hozzászólások: 68
Csatlakozott: 2009.01.14. 10:34
Tartózkodási hely: Guelta d'Archei (de szép lenne)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Custodiam » 2010.10.29. 18:38

Kedves Scara!

Rendkívül ügyesen rávilágítottál egy jelentős problémára, amelyet minden utópiát tervező embernek figyelembe kell venni.

Egy társadalom akkor képes ellenállni a külső és belső kihívásoknak, ha szervezett, motivált és hatékony.

Az emberek többsége azonban a lehető legkevesebb és legszórakoztatóbb munkával akar jól és szabadon élni, miközben szereti kijátszani a közösség korlátozó szabályait.

Ez pedig a biztos recept a hanyatláshoz és a működésképtelenséghez.

Az organizáló fehérgalléros vagy magasabb intelligenciájú szociopaták gigantomániája és rabszolgahajcsár hozzállása előzi meg a társadalom butaságból, lustaságból és nemtörődömségből eredő szétesését, illetve a pusztító, káoszteremtő szociopaták romboló tevékenységét. Szociopaták kontrollálnak más szociopatákat!

Magyarán: az átlagemberek stratégiai vaksága, szűklátókörűsége és felelőtlensége, lustasága teszi szükségessé a tömegeknek hazudó, azokat manipuláló szociopaták fegyelmező, hatékonyságot növelő ténykedését, legyen szó politikusokról vagy tőkésekről.

A demokrácia e két tényező egyensúlyát teremti meg fékek és ellensúlyok, valamint a választás intézményének segítségével.

A megoldás: ha az átlagemberek káros tulajdonságait kiszűrnénk, akkor szociopatákra sem lenne szükség.
(C) Copyright by Custodiam (sommeruniverse.com honlap adminisztrátor) 2006-2010 Minden jog fenntartva, kivéve a másoktól származó idézetek, képek. A hozzászólás (tartalom) másolása, átvétele csak írásos engedély birtokában lehetséges, ide nem értve a jelen fórumon belüli idézést!
Custodiam
Site Admin
Site Admin
 
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2006.12.11. 22:24
Tartózkodási hely: Hozzászólásaim (kivéve az idézetek másoktól) (C) Copyright by Custodiam Minden jog fenntartva ;)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Custodiam » 2010.11.03. 11:21

Kedves Reonard!

Bocsi, hogy késve reagálok a hozzászólásodra!

Érzésem szerint a filozófia beszélgetések mentén zajlik, ettől nyeri haladását. Már, ha van egyáltalán haladása. Mivel abszolút módon dekonstruktív vagyok - ha ez eddig nem derült volna ki :) - nem gondolom, hogy a filozófia célirányosan haladna a tökéletesség vagy az igazság irányába.


Hogyan magyarázod egyébként a természettudományos tényeket, amelyek vitathatatlanul bizonyítják az információ, azaz az egyre inkább komplex rendszerek evolúciós és univerzális elterjedését a Big Bang-től kezdve?

Lehet persze vitatkozni azon, hogy ez a tendencia cél-e (ha a cél csakis egy öntudatban létező mentális jelenség), de az biztos, hogy van egy konstans tendencia. Ez a kérdés egyébként független Istentől, teremtéstől stb..

Nagyon nehéz szerintem racionálisnak beállítani egy olyan felfogást vagy világnézetet, amely nem hajlandó elfogadni vagy következményei tekintetében átgondolni az anyagenergia komplex rendszerek létrehozására irányuló tendenciáját.

Ám szerintem, ha valaki mégis elfogadja az ilyen jellegű fejlődését a filozófiának, még annak is be kell látnia, hogy a filozófia beszélgetések mentén központozódik. Hadd ékeskedjek mások tollával kicsit. Egyik kedvenc szerző, Richard Rorty az 1967-es, általa szerkesztett Linguistic Turn című könyvhöz (The Linguistic Turn; Recent Essays in Philosophical Method, ed. with an Introduction by R. Rorty. University of Chicago Press, Chicago, 1967. na ezt csak azért, hogy egy külső szemlélő számára se tűnjünk profánnak :P) írt egy nagyszerű előszót. Ebben mintegy kuhni reflexióként arról beszél, hogy a filozófiatörténet gondolati forradalmak (mintegy paradigmaváltások) mentén központozódik, amelyek mindig beszélgetések formájában játszódnak le.


A paradigmaváltások szerintem megfelelő színvonalú beszélgetések mentén központozódnak.

Azaz a beszélgetés színvonala, komplexitása, összetettsége határozza meg azt, hogy megtörténik-e a paradigmaváltás.

Nyilvánvalóan egy amazóniai törzs húszezer évnyi beszélgetése ritkábban okozott paradigmaváltást, mint a nyugati kultúra egyetemein történt beszélgetések az elmúlt röpke ötszáz évben.

Másrészt hogyan lenne lehetséges egy paradigmaváltás, ha nem lenne fejlődés?

Mert egy biztos: a paradigmaváltás mindig és mindenütt a tudás mennyiségi és/vagy minőségi növekedésével járt.

A beszélgetésekre pedig mindig nyitottnak kell lenni, és ha úgy tetszik önmagunkkal szemben ironikusnak, hogy ne ragaszkodjunk mereven az általunk vélt dolgokhoz, képesek legyünk azok újragondolására, esetleg lecserélésére. Ugyanis ha két, a saját elveihez mereven ragaszkodó filozófus vitázik, az olyan mint egy küzdelem két áttörhetetlen páncélt öltött harcos között. Nincs semmi értelme.


Értem. Ezt a mondatot most írjuk át egy matematikusra kiélezve és rögtön komolytalanul hangzik, nem? A "saját elvek" alapvetően csak és kizárólag a logika szabályai lehetnek. Ha nem ragaszkodunk egy formalizált nyelvhez, vagy legalábbis a "nyelvjátékot" nem látjuk el korlátokkal, akkor valóban egy parttalan és értelmetlen érzelmi birkózássá alakul át a filozófia.

Azonban pl. a filozófia és a metafizika elmúlt pár évtizedbeli fejlődése éppen ennek mondott ellent.

Kiderült, hogy a metafizika kezelhető, logikus, áttekinthető és fejleszthető. Sőt, nagyon közel járunk ahhoz, hogy szinte befejezettnek tűnjön - legalábbis egy újabb paradigmaváltásig.

Azaz a nyelv és a logika ütközéséről van szó. A filozófiának a logika marad, a művészeteké a nyelv.

Ezzel ki is mondtam - véleményem szerint - a megoldást: ha nem keverjük bele az érzelmeket és a "nyelvjátékot" a filozófiába, akkor egyáltalán nem reménytelen küzdelemről van szó.

Azonban, legjobb esetben a páncélok sérülnek, s a küzdő feleknek a csata után meg kell javítgatniuk, foldozgatniuk vértjeiket. Magyarán az alkalmazhatatlanná lett vélekedéseiket újakra kell cserélniük. Szóval én azt gondolom, hogy még ha két olyan fél is vitázik, akik "nem a tudás megszerzésére, hanem saját, sokszor dilettáns elképzeléseik védelmére törekednek", folyton újra és újra kell gondolják vélekedéseiket, vagy pedig új érveket kell kiötleniük azok megvédésére. Ez pedig fejlődés. Nekem legalább is volt parázs vitám Custodiammal, és úgy érzem, fejlődtem tőle.


Ez a fejlődés lényegében nem más, mint a logika eszköze, szabályrendszere segítségével az objektív valóság egyre pontosabb leírása.

Aztán, hogy egy kicsit a a korábbi vitánkban Custodiam által bírált dekonstruktív álláspont hasznosságára is rámutassak: Nem hiszek profi és amatőr filozófiában, abban az értelemben, hogyha nem konkrét diszciplináris kérdésekről van szó. Pl Wittgenstein a szkepticizmus bírálatára tette-e fel munkásságát, vagy hogy helyet biztosítson neki a filozófiában. Rudolf Carnap Heidegger bírálata létjogosult-e. Vagy milyen jelentéstartalmat társíthatunk a hegeli szellem fogalmához. stb. Ha azonban általános filozófiai kérdésekről esik szó: pl diszciplinaritás a filozófiában, a filozófia célja, vagy lehetne sorolni sok más topik témát az oldalról, akkor azt hiszem, mindenki véleménye legalább olyan létjogosult, aki csak kicsit is végiggondolta a kérdést. És nyilván mindenki máshonnan közelít hozzá. Lesz, aki analitikus módon, lesz aki olyan kontár dekonstruktív módjára, mint én, és még ezerféle, szerencsére különbözőek vagyunk. Úgy érzem ebben a kérdésben nincs nagy különbség profi vagy amatőr közt. (Nyilván amatőrön azért nem Pista bácsit értem a szomszédból, aki egész életében a földműveléssel foglalkozott, és vajmi keveset adott irodalomra, filozófiára meg végképp. Tisztességes és becsülendő, de ezekről a kérdésekről vélhetőleg fingja sincs.)


Ezzel lényegileg egyetértek, de sajnos ez a kérdés ismét a művészettel vegyes életfilozófia és a "kemény" filozófia ütközése.

Én lényegileg nem tekintem filozófiának, hanem művészetnek tartom az életfilozófiákat, a morális vagy vallási monológokat, az egzisztencializmust.

Nagyon absztrakt és száraz művészet, de nem filozófia!

A "kemény" filozófia csak és kizárólag a logikát használhatja, egy formalizált nyelvet.

A "kemény" filozófiában viszont egyetlen eljárási szabályrendszer van, a logika. Ez dönt el mindent. Azaz nincsen alternatív, szubjektív, relatív igazság.

És végezetül, ha már említettem, akkor még egy vonatkozásban hadd hozzam fel Rortyt. A nyugati értelmiség vándorútja, avagy a megváltó igazság hanyatlása és egy irodalmi kultúra felívelése (In: Jelenkor folyóirat, 2006. április) című esszéjében arról beszél, hogy megváltozik a filozófiához és a könyvekhez való viszonyunk. A XX. század 2. felének kulturális forradalma az irodalmi értelmiség megjelenése. Azoké, akik visszautasítják, hogy a vallástól, tudománytól vagy filozófiától kellene várnunk a megváltást. Az irodalmi olvasat mellett teszik le a voksukat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az irodalom felfedezése után most már elvetettük, vagy elvethetnénk a filozófiát. Itt nem erről van szó. Rorty szerint inkább csak megjelent egy olyan új értelmiségi típus, aki annyiban különbözik az általános olvasótól, hogy az olvasásban nem a szórakozást látja, hanem az önteremtése alternatíváit keresi, önmaga megalkotásának céljából olvas. Vagy ahogyan ő mondja: ?Az én fogalomhasználatomban az ?irodalom? és az ?irodalmi kultúra? azt jelenti, hogy a vallást és a filozófiát irodalommal helyettesítő kultúra már nem egy nem-emberi személyhez való nem-kognitív viszonyban talál megváltást, nem is a kijelentésekhez való kognitív viszonyban, hanem más emberekhez való nem-kognitív viszonyokban, melyeket olyan emberi műalkotások közvetítenek, mint a könyvek, épületek, festmények, énekek. Ez a fajta kultúra, melyben a műalkotások az emberi létezés alternatív útjairól szólnak, elveti a vallásnak és a filozófiának azt a közös feltevését, hogy megváltást csak olyasmitől remélhetünk, ami több, mint emberi alkotás.?Rorty: A nyugati értelmiség vándorútja, avagy a megváltó igazság hanyatlása és egy irodalmi kultúra felívelése, I.m. 416. o.


Álláspontom szerint ez nem más, mint egy - és most kegyetlen és durva leszek - egoista, gyermekded és fegyelmezetlen szellemi leépülés megjelenése a nyugati civilizációban.

Ez egy liberális anarchia, szellemi szétesés, amely tagadja az objektív értékeket és ezáltal az objektív valóságot is.

Ez a szellemi szolipszizmus végső soron nihilizmus is, amely sehová nem vezet és csak egyet garantálhat: a nyugati kultúra eltűnését.

Én úgy vélem, hogy az irracionális autonómia és az irracionális szabadság már elpusztítja a társadalmat: azaz egy olyan mém-fertőzésről beszélhetünk, amely iszonyatos károkat okoz azáltal, hogy a társadalom legértékesebb elméit fertőzi meg és teszi egzisztencialista "zombikká".

Úgy vélem, hogy a szellemi köldökbámulás és a szolipszista individuális önmegvalósítás azért még nem teszi a létezés objektív és univerzális sajátosságait érvénytelenné, nem?

Az ilyen olvasó azt reméli a művektől, hogy abból megalkothatja majd saját gondolatvilágát. Ennek megfelelően pedig nem válnak el számára úgy a műfajok, mint ahogyan egy filozófus megkülönböztetné szakmája tárgyát az irodalomtól, hiszen akár egy filozófiai, akár vallási, vagy tudományos szöveg is képes számára az önteremtés alternatíváit kínálni. Az ilyen olvasó ezeket a különböző témájú műveket is irodalomnak veszi, s itt az irodalmat nem a szó hagyományos értelmében használjuk. Hanem bármelyik műfajban vannak olyan írások, mely az ilyen értelmiségi számára kitágítják az önteremtés lehetőségeinek horizontját.


Nem önző luxus-e az önteremtés és önmegvalósítás lehetőségét mindenki számára biztosítani?

Régen azért ez egy előjog volt.

Most alapjog, amellyel szinte senki sem él.

Hol vannak azonban a nagy szellemi alkotások?

Miért jár az anarchista individuális liberalizmus szellemi hanyatlással?

Persze mindeközben inkább váltak az irodalmi alkotások, a drámák és versek olvasottabbakká a fiatalok körében, mint a filozófiai szövegek. De ennek okán én egyrészt nem hiszek a profi és amatőr megkülönböztetésben sem, másrészt pedig úgy vélem, hogy mint értelmiségiek, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is olyan vitákat folytatnunk, mint itt ezen az oldalon.


Ez így is van és igaz is, de a szellemi önkielégítésen kívül van-e bármilyen hatása mindennek? Az, hogy pár tucat "hardcore" érdeklődő megtekinti szerény előadásunkat, mindez milyen változást idéz elő?

Vajon nem a cselekvés lenne inkább a feladatunk? Nem beszélhetünk-e az értelmiség sokadik árulásáról?

Vajon nevelni és megóvni kell egy gyermeket vagy pedig meg kell vitatni vele a jogait?

Filozófiai értelemben cselekvőképes-e a társadalom egésze?

Érdekelne a reakciód!
(C) Copyright by Custodiam (sommeruniverse.com honlap adminisztrátor) 2006-2010 Minden jog fenntartva, kivéve a másoktól származó idézetek, képek. A hozzászólás (tartalom) másolása, átvétele csak írásos engedély birtokában lehetséges, ide nem értve a jelen fórumon belüli idézést!
Custodiam
Site Admin
Site Admin
 
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2006.12.11. 22:24
Tartózkodási hely: Hozzászólásaim (kivéve az idézetek másoktól) (C) Copyright by Custodiam Minden jog fenntartva ;)

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Reonard » 2010.11.03. 18:57

Kedves Mindenki!

Arra vetemedem, hogy egyszerre próbáljak reagálni Custodiam és proles hozzászólásaira. Először is egy igen nagy léptékű, de igen kismértékű történelmi barangolással kezdeném, a filozófia fogalma után nyomozva. Hiszen ahhoz, hogy tudjuk, hogy fejlődött-e, tudnunk kell, mi fejlődik egyáltalán.

Tudjuk, hogy a tudományok alapjainak lefektetéséig, amit most egyfajta középiskolás attitűddel a Szókratész utáni filozófia korszakára tennék, a filozófia szó egy általános bölcselkedést jelentett. Magyarán szabad volt mindenkinek bölcselkednie, aki csak kényszert érzett rá. Azonban ebben az esetben ritkán merült még fel, hogy maga a filozófia micsoda és halad-e. Bölcselkedtek a milétoszi arkhé filozófusok, és valamely őselemből teremtették a világot. Azonban tudományosan nehéz volt kétségbe vonni állításukat, bármennyire is törekedtek minderre Parmenidész és a megarai Zénón díszes tanítványai. Ez csak azt bizonyítja, viták már akkor is voltak. De elhitték, hogy a filozófia leírhatja a világot. Persze ma már sem a milétosziak őselemből keletkezett változékony világképét, sem a velük szemben álló megaraiak állandóság érzetét - amit azzal próbáltak igazolni, hogy matematikailag rámutattak a mozgás paradoxonjaira és illuzórikus voltára ? nem tarthatjuk relevánsnak.

Aztán nagyérdemű Steiger Kornél felhívta rá a figyelmünk, hogy a görög filozófia fokozatosan eltávolodott a mitikus világkép felől a logosz felé tendálva. Persze ez abból a szempontból továbbra sem okozott fennakadást, hogy a világot még mindig leírhatónak tekintették a filozófia által, de fokozatosan megteremtődtek a korai tudományok alapjai, amelyek hosszú időre meghatározták az emberi gondolkodást. Ismereteim szerint a filozófia önmagára irányuló kételye továbbra sem fogalmazódott meg markánsan, maximum csak a szkeptikusok által, akik elvetették az emberi megismerés lehetőségét. Tehát a filozófia tovább haladt.

Nagy ugrással a középkorban sok minden megváltozott. Először Augustinus, majd Aquinói Tamás nyirbálta meg a filozófia hatókörét, és tette a teológia szolgálóleányává. Na ez már előrelépés, még ha abban a tekintetben nem is túl pozitív, hogy úgy gondolták, a filozófiának semmi más haszna nincs, mint alátámasztani hitbéli elképzelésinket és a teológiai dogmákat. Viszont itt először markánsan érzem, hogy a filozófia szerepéről van szó.

Prolesnek abban igaza van, hogy bizonyos vélemények szerint a skolasztika jelentette a tudományt még a XVI-XVII. században is. Ez igaz. De érdemes megnézni, miért. Leginkább azért, mert egyrészt mindenki keresztény volt, vagy legalább is annak tűntette fel magát, másrészt az oktatás egyházi oktatást jelentett főként, lásd Descartes jezsuita alapképzését. De mégis elkezdődött valami a korban, ami talán majd a felvilágosodással tetőződött be. Megpróbálták a filozófiák elválasztani a teológiától, vagy legalábbis kivonni a szolgálóleány szerepből. De tagadhatatlan, hogy ezek az új szerzők is a skolasztika nézeteinek bírálására, tovább gondolására hajaztak. Minden kor parazitikus, amennyiben egy korábbi korszak újragondolására törekszik.

A felvilágosodás már kész tényként közölte, hogy a filozófia feladata a babonákkal való leszámolás a tudományosság nevében. Érzésem szerint itt jelenik meg először határozottan az, hogy a filozófiának célja van, egy cél irányába halad. Itt mondják ki először határozottan, hogy a filozófiának tudományos alapon meg kell ismernie a világot, a természetet, mint fizikai környezetünket és mint az ember belső természetét egyaránt.

A német idealizmusról most nem ejtenék szót, bármennyire is jelentőségteljes volt, sokkal inkább az utóhatására koncentrálnék. Itt már konkrétan az önreflexió és önkétely is felmerül. Akkor most mi is a filozófia, egy életidegen tudományos kotyvasz (persze imádom Hegelt ;) ), vagy valami köze és haszna a mindennapi ember számára is? És szerintem, reagálva Custodiam életfilozófiákkal kapcsolatos megjegyzésére, pontosan itt válik el igazán a hardcore és konyhafilozófia. Kierkegaard és Nietzsche olvasva a ?végzetszerű pókot?, Kantot, és abszolút vagy inkább abszurd szellemű Hegelt, jogosan tették fel a kérdést, hogy ?Hééé srácok, most tényleg az életről beszéltek? Az emberi életről? Arról, ami itt van körülöttünk? Amiben benne vagyunk?? Szerintem ez mindenképp érdeme a fent említett gondolkodóknak, az már más kérdés, hogy a konyhafilozófia legitimációját is jelenti, de én személy szerint akkor sem szeretném, ha csak Kantul vagy Hegelül beszélne a világ, és a filozófia.

Másfelől azt is tudjuk, hogy a XX. században a tudományok szélesedése, felaprózódása aláásta a korábbi értelemben vett filozófiát, és odáig vezetett, hogy a filozófia elveszítve a tudományok tudománya vagy a tudományok útmutatója státuszát, összetöpörödött, és csak a szaktudományok egyikévé szűkült. Persze senki nem mondta meg precízen, hogy mi lett belőle, és a pofátlan filozófusok továbbra is kényszert éreztek, hogy mindenbe belekontárkodjanak, de csak egy tanszékké, egy szakká, más szakokon pedig egy félévig oktatandó történeti perspektívájú tárggyá vált. Olyan tárggyá, amelynek a lényegét sokszor maguk a filozófusok sem tudják elmondani, és amely profit termelésére alkalmatlan. Talán pont ezért vált pejoratívvá. Ma már ha azt mondod filozófus vagy, kikacagnak, hogy íme egy újabb elvont balek.
Abban prolesnek teljesen igaza van, hogy akkor bizonyos értelemben csak az egyetemi tanszékeken dolgozók, tanulók és a konferenciákon részt vevők szűk elitje nevezhető kemény filozófiának. Aki pedig nem abban dolgozik, és maximum csak szabad idejében foglalkozhat mindezzel, az dilettáns egy ilyen logika szerint. Viszont ha ez így lenne, akkor a filozófia tényleg hegeliül, vagy carnapiul vagy tarskiul szólalna meg csupán. (Sőt, érdekes lenne utána nyomozni, hogy a filozófiai paradigmaváltásokért felelős személyek sokszor nem épp a filozófiát mindennapivá tenni igyekvők, a hardcore szakbarbárokkal szembemenők köréből kerülnek-e ki, amit talán a bennfentesek konyhafilozófiának tartanak.)
Viszont a XX. században egyre inkább elfogadottá vált, hogy a filozófia viták folytán halad rögös útján, és megjelent a paradigmaváltás fogalma is, hála Kuhnnak. Igazad van abban Custodiam, hogy ezek a viták vélhetőleg nívósabbak, mint egy haveri beszélgetés. Én azért mégis azt mondanám, hogy amikor Kuhn megírta művét, még maga is kétkedve jelentette meg, és először csak szűk körben vált népszerűvé. Sőt ma már nem is fogadják el fenntartások nélkül. Nem minden paradigmaváltó nyeri el egyből a neki szánt kitüntetését és helyét az emberi történelemben, sokszor elsőre csupán badarságnak tűnik a hozzáértők és bennfentesek szemében mindaz, ami később egy új paradigmává nőheti ki magát. (lásd Nietzsche kései filozófiai elismertsége).

A big bumm persze elfogadható elmélet, és ha asztronómiai és asztrológiai kérdések filozófiai relevanciáit kutatjuk, számolnunk kell vele, mint mindig, amikor valamely más tudomány hatáskörét érintjük. Azonban a big bumm bizonyítása esetleges. Főként a kezdeti robbanás következtében felszabaduló fény rádióhullámmá nyúlásának, és ezáltal mai fellelhetőségének elméletén alapul, amely persze egyszerre jelenti az univerzum tágulását is. Azonban ma már láttak napvilágot olyan kutatások, amelyek cáfolják, hogy tágulna az univerzum. Egy nagyon szimpatikus alak, aki úgymond konyha asztrológiát művel, sokak szemében dilettáns, ám sokak szemében úttörő, Joao Magueijo. Aki ugyan elismeri az ősrobbanást, de azt is beismeri, hogy ez egyelőre a legelfogadhatóbb teória, és nem készpénz. Egyébként a másik konyhaasztrofizikus ám egyben paradigmaváltó Stephen Hawking is tett már ilyen utalásokat. De mint mondják, könnyen lehet, hogy változik majd a világkép. És igazuk is van, hiszen gondoljunk csak arra, hogy Einstein szerint a kvantumfizika sosem lesz egzakt és pláne nem gyakorlatban hasznosíthat tudomány, hiszen a véletlenszerűség és a káosz hatalmas szerepet játszik a kvantum világban. És most? Gyakorlatilag a modern technológia és gyakorlati tudomány java mégis ráépül.

Ami a logikát és a nyelvet illeti. Az érzésem az, hogy kicsit azonosítod a filozófiát a logikával. Azonban amellett, hogy tényleg alkalmaznunk kell a logikát a filozófiai diskurzusokban, nem tekinthetünk el attól, hogy a logika világában is számot adhatunk paradigmaváltásokról, és akkor most melyik logikai rendszert alkalmazzuk. Most csak példát mondok, fogadjuk el Carnapot? Vagy inkább kövessük a Tarski-Quine- Davidson vonalat. Másfelől abban igazat adok, kedves Custodiam, hogy a nyelv és a logiai nyelv nem ugyanaz. De nem hiszem, hogy egy metanyelv (=a természetes nyelvi hibákat kiküszöbölni szándékozó logikai nyelv) maradéktalanul megalkotható lenne. Tarski ebben már óvatosabban fogalmaz, mint Carnap, de sokan ezt sem fogadják el fenntartások nélkül. A metanyelv is a nyelvi gondolkodásmódon és formákon alapul. A világ természetes nyelvi leírásait szándékozunk logikai formákká alakítani és metanyelvileg leírni.

Pontosan azért látom szükségesnek a konyhafilozófiát, mert azzal elkerülhetjük, hogy a filozófiát csak a logikára korlátozzuk, vagy az egzakttudományok szolgálóleányává süllyesszük. Ez egy terület. De lehetőség van még a posztmodern kereteken belül arra is, hogy pl irodalomelméletet műveljünk, vagy mindennapi filozófiát. Fenntartjuk a jogot, hogy a filozófia ne pusztán egy szűk felkent réteg saját privilégiuma legyen, hanem bárki hozzászólhasson a számára elérhető szintű fórumokon. Ettől persze még az illető nem lesz professzor, és nem következik be paradigmaváltás, de saját életére vonatkozóan művelheti a filozofálást.
És ezzel gyakorlatilag válaszolok az utolsó kérdésedre is. Igen, széles körben jogot és lehetőséget kell biztosítanunk a filozófia mindennapi művelésére, s ettől még nem mindenki fog élni ezzel a joggal, pont abból a megfontolásból adódóan, hogy nem tekinti magát kompetensnek vagy egyszerűen lesz*rja. De a joga meg van hozzá. És ha a filozófia hardcore vonala mellett beszélhetünk egy konyhafilozófiáról is, akkor meg lesznek azok az emberek, akik ebből hasznot tudnak húzni saját életükben, vagy környezetükben. És senki nem fogja őket egy Heideggerként, Dewey-ként, Heller Ágnesként vagy Vajda Mihályként számon tartani. Tehát a társadalom egésze nem fog hasznot húzni a filozófiából, de azon praktikus életeknél, amelyek mögött megalapozott vagy megalapozottnak hitt szemlélet és elmélet áll, ott igen is fontossága van a filozófiának. És ezt már egyéne válogatja, hogy ki érez rá hajlandóságot, hogy éljen a filozofálás jogával. Ráadásul egy konyhafilozófia jó lehet az ismertetésre, és a kedv felébresztésére ahhoz, hogy valaki kemény filozófiával is foglalkozzon, és esetleg egy paradigmaváltó váljon majd belőle.
Reonard
Kezdő filozófus
Kezdő filozófus
 
Hozzászólások: 17
Csatlakozott: 2008.03.04. 11:28
Tartózkodási hely: Debrecen

Re: A konyhafilozófia haszontalanságáról...

HozzászólásSzerző: Custodiam » 2010.11.06. 18:26

Kedves Reonard!

A rám vonatkozó releváns részekre szeretnék reagálni:

A big bumm persze elfogadható elmélet, és ha asztronómiai és asztrológiai kérdések filozófiai relevanciáit kutatjuk, számolnunk kell vele, mint mindig, amikor valamely más tudomány hatáskörét érintjük. Azonban a big bumm bizonyítása esetleges. Főként a kezdeti robbanás következtében felszabaduló fény rádióhullámmá nyúlásának, és ezáltal mai fellelhetőségének elméletén alapul, amely persze egyszerre jelenti az univerzum tágulását is. Azonban ma már láttak napvilágot olyan kutatások, amelyek cáfolják, hogy tágulna az univerzum. Egy nagyon szimpatikus alak, aki úgymond konyha asztrológiát művel, sokak szemében dilettáns, ám sokak szemében úttörő, Joao Magueijo. Aki ugyan elismeri az ősrobbanást, de azt is beismeri, hogy ez egyelőre a legelfogadhatóbb teória, és nem készpénz. Egyébként a másik konyhaasztrofizikus ám egyben paradigmaváltó Stephen Hawking is tett már ilyen utalásokat. De mint mondják, könnyen lehet, hogy változik majd a világkép. És igazuk is van, hiszen gondoljunk csak arra, hogy Einstein szerint a kvantumfizika sosem lesz egzakt és pláne nem gyakorlatban hasznosíthat tudomány, hiszen a véletlenszerűség és a káosz hatalmas szerepet játszik a kvantum világban. És most? Gyakorlatilag a modern technológia és gyakorlati tudomány java mégis ráépül.


A táguló univerzum elméletének a bizonyítása azért nem annyira esetleges. Gyenge pontja - meglepő módon - két filozófiai jellegű előfeltevés.

Az egyik a természeti törvények univerzális jellege, a másik pedig a kozmológiai elv, azaz az az elv, hogy az Univerzum tulajdonságai nagyjából minden megfigyelő számára egyformák mindenütt, azaz mi, a földi megfigyelők semmilyen speciális, különleges státusszal nem rendelkezünk.

Azaz az empirikus tudomány korlátai nyilvánvalóak: maga a megfigyelés és az empirikus tudomány előfeltételei tekintetében a metafizikai-filozófiai vizsgálódások ma is annyira fontosak, mint bármikor korábban.

Szerintem a határvonal nem profi tudomány és dilettáns filozófia között húzódik, hanem a "profi tudomány-profi filozófia" (mint egységes magasabb szintű szellemi tevékenység) és a "dilettáns áltudomány-konyhafilozófia" között...

Én valóban (ahogy később írod) a logika/matematikai precíz használatához, azaz a jelentés precizításához kötöm a használható szellemi tevékenység fogalmát.

Értelmetlen metafizikai vagy érzelmekre referáló irodalmi kommunikáció semmilyen esetben sem tekinthető "precíznek". Azaz a konyhafilozófia lényegében pszichológiai szükséglet, nem pedig a tudás minőségi fejlesztése.

Ami a logikát és a nyelvet illeti. Az érzésem az, hogy kicsit azonosítod a filozófiát a logikával. Azonban amellett, hogy tényleg alkalmaznunk kell a logikát a filozófiai diskurzusokban, nem tekinthetünk el attól, hogy a logika világában is számot adhatunk paradigmaváltásokról, és akkor most melyik logikai rendszert alkalmazzuk.


Bár igazad van a logika részletkérdései tekintetében, de a fa látványa szerintem megzavar az erdő tekintetében...

A jó öreg kétértékű logika ugyan szenved pl. egy Russel-paradoxon esetében, de egyébként köszöni, jól van.

Ez a motor hajtja az egész emberi intelligenciát és eléggé megbízható - még a kvantummechanika is megérthető kétértékű logikával (az ennek ellentmondó városi legendák ellenére).

A konyhafilozófia azonban a legtöbbször egy fogalom konzisztens jelentését sem tudja garantálni ugyanazon vitán belül.

Másrészt a konyhafilozófiai érvelés az érvelési hibák (fallacies) mennyországa...

A metanyelv is a nyelvi gondolkodásmódon és formákon alapul. A világ természetes nyelvi leírásait szándékozunk logikai formákká alakítani és metanyelvileg leírni.


Pontosan azért látom szükségesnek a konyhafilozófiát, mert azzal elkerülhetjük, hogy a filozófiát csak a logikára korlátozzuk, vagy az egzakttudományok szolgálóleányává süllyesszük. Ez egy terület.


Szerintem tévesen közelíted meg ezt a kérdést.

A logika a filozófia nyelvezete, és nem a tartalma. A logika ahhoz kell, hogy egyáltal rendezetten tudjuk a filozófiát művelni.

Logika nélkül ugyanis egyszerű értelmetlen zagyvasággá válik a filozófia. Azaz logikai szabályok nélkül a filozófia jelentés nélküli vagy zavaros jelentésű szellemi (?) maszlag.

És ezzel gyakorlatilag válaszolok az utolsó kérdésedre is. Igen, széles körben jogot és lehetőséget kell biztosítanunk a filozófia mindennapi művelésére, s ettől még nem mindenki fog élni ezzel a joggal, pont abból a megfontolásból adódóan, hogy nem tekinti magát kompetensnek vagy egyszerűen lesz*rja. De a joga meg van hozzá. És ha a filozófia hardcore vonala mellett beszélhetünk egy konyhafilozófiáról is, akkor meg lesznek azok az emberek, akik ebből hasznot tudnak húzni saját életükben, vagy környezetükben. És senki nem fogja őket egy Heideggerként, Dewey-ként, Heller Ágnesként vagy Vajda Mihályként számon tartani. Tehát a társadalom egésze nem fog hasznot húzni a filozófiából, de azon praktikus életeknél, amelyek mögött megalapozott vagy megalapozottnak hitt szemlélet és elmélet áll, ott igen is fontossága van a filozófiának. És ezt már egyéne válogatja, hogy ki érez rá hajlandóságot, hogy éljen a filozofálás jogával. Ráadásul egy konyhafilozófia jó lehet az ismertetésre, és a kedv felébresztésére ahhoz, hogy valaki kemény filozófiával is foglalkozzon, és esetleg egy paradigmaváltó váljon majd belőle.


A gond az, hogy ezt a "jogot" mindenki úgy értelmezi, hogy emberi jog az igazság birtoklása, azaz párhuzamosan is létezhetnek egymást egyébként kizáró igazságok.

Azaz én, mint individuum, kimondom, hogy mi a frankó, és az így is van, mert nekem emberi jogaim vannak.

Az igazság immanens birtoklása nem emberi jog, mert az igazság megszerzésének képessége veleszületett korlátokba ütközik. Az anarchista, nihilista szubjektivizmus viszont pontosan ennek az ellenkezőjét állítja - hogy az igazság szubjektív, relatív és az individuumtól függő emberi jog. Magyarán, tiszteljük a hülyéket és azokat, akik semmilyen erőfeszítést nem tesznek az igazság megszerzése érdekében.

Az igazság nem politikailag korrekt.

Egy hazugság akkor is hazugság, ha a jószándék vagy az emberi jogok védelme hozza létre, és aki hazugságot mond, az akkor is hazug, ha jószándék vezeti.

Hazugsággal és irracionális, politikailag korrekt kellemeskedéssel viszont nem lehet paradigmaváltást okozni.

(Imádom az angolszász "in your face" stílust - elnézést, ha kissé elüt a hazai közbeszéd szofisztikált bizánci/keleties kultúrájától).
(C) Copyright by Custodiam (sommeruniverse.com honlap adminisztrátor) 2006-2010 Minden jog fenntartva, kivéve a másoktól származó idézetek, képek. A hozzászólás (tartalom) másolása, átvétele csak írásos engedély birtokában lehetséges, ide nem értve a jelen fórumon belüli idézést!
Custodiam
Site Admin
Site Admin
 
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2006.12.11. 22:24
Tartózkodási hely: Hozzászólásaim (kivéve az idézetek másoktól) (C) Copyright by Custodiam Minden jog fenntartva ;)


Vissza: Filozófia (általános filozófiai fórum)

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron