Mi az igazság?

Re: Mi az igazság?

HozzászólásSzerző: fejlődő » 2008.06.27. 19:31

Szerintem az igazság: a valóság valósághoz hű leírása.

Tehát előbb tudnunk kell, mi a valóság? Vagy inkább: az igazság birtokában már a valóságról tudunk.

A cikkből:
A megismerési folyamat modellezéshez hasonlítható: elménkben a dolgok, a valóság modelljét építjük fel, s e modell segítségével lehetséges helyzeteket hozunk létre amik bennünket az adott helyzetnek (ismereteink, értelmünk és bölcsességünknek) legmefelelőbb döntéshez segíthet. E meghatározásból is nyílvánvaló hogy a ?valóság?-ot illető végső döntés egy meglehetősen összetett szellemi tevékenység eredménye. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy e folyamat tudatunktól csaknem függetlenül indul el, (mivel a bennünket érő hatásokat agyunk egy bizonyos alapvető szinten a tudatosulást megelőzően feldolgozza, megszűri vagy kiegészíti) és csak azután formálhatunk véleményt róluk, akkor láthatjuk hogy a kérdéses ?igazság? ?valóság? része a kezdetektől fogva meglehetősen szubjektívnek tekintendő


Ez nagyon egyoldalú. Ha van is szubjektív aspektusa a valóság megismerésének, ez nem kizáró oka annak, hogy objektív oldala is legyen.

Megfigyeljük saját belső tudati tevékenységünket? Nem. Ha valaki nem képes látni saját gondolkodó tevékenységének agyi folyamatokban jelentkező hatásait, akkor hiszi, hogy az igazság megismerése "meglehetősen szubjektívnek tekintendő".

Egy gömb alakú szürke kavics van az asztalon és arról bizonyos állításokat teszek, pl. kemény, gömb formájú, szürke. Mi az, amiért ezt tehetem? Vagyok én és van az énen kívül a kavics. Én nemcsak érzékelni tudom a kavicsot, de gondolkodni is tudok róla. Gondolkodásommal alkotok ítéletet a kavicsról, amihez természetesen előbb érzékelnem is kell. Érzékelem, gondolkodom róla.
Ha több ezer embert hívok, hogy mondják el, mit látnak az asztalomon, akkor nagyon hasonló ítéleteket fognak mondani. Lehet köztük vak, olyan is, aki nem érinti meg. Mégis nagyon hasonló állításokat tesz mindenki a kavicsról. Aki nem látja, természetesen nem fogja szürkének mondani, mégis egyetértünk vele is, hogy egy kavicsról beszélünk.
Mit jelent ez? Hogy az érzékelés kezeskedne a valóság megismeréséről, az igazság elérésének lehetőségéről? Nem. A vak kevesebbet érzékel a kavicsról, mégis kavicsról beszél ő is. Képzeteink ha nem is azonosak, de hasonlóak annyira, hogy azt mondhassuk: ugyanannak az objektíven létező dolognak a fogalmát ragadtuk meg.

Az állításaink mindig fogalmak, képzetek; sohasem érzékletek. Az igazság kimondása is fogalom kifejezése. Igazság tehát az, amikor valamely dolog fogalmát megragadjuk.
Akkor tévedünk a valóságra vonatkozóan, azaz nincs igazunk, amikor vagy nem a dolog fogalmát ragadjuk meg, vagy a dolog fogalmát megragadva azt más képzeteinkkel átszínezzük, átértelmezzük.

Mert tévedésekbe eshetünk, szubjektív lenne egész megismerésünk? Biztosan nem. Mert érzékelésünk nagyban meghatározza, hogy a valóságból érzékeléssel mit veszünk fel tudatunkba, megismerésünk szubjektív lenne? Biztosan nem. Mert mindenki gondolkodással rendelkezik, megintcsak nem lehet pusztán szubjektívnak nevezni a megismerést.
Sőt, annak ellenére, hogy mindenki kicsit más - igaz - képzetet alkot pl. a kavicsról, a valóság egy részéről, éppen a gondolkodó képességünk kezeskedik az igazság megismeréséről, az egyetértésről.

A gondolkodás tehát objektívnek tekinthető, amennyiben pl. a kavics megismeréséről van szó. Szubjektívnek pedig csak annyiban nevezhető, hogy testi organizáltsága mindenkinek különböző másokétól, és hogy a világ (tér és idő) más és más pontjából végezzük a megismerést.

Tehát rajtunk kívüli, azaz énünkön kívüli dolgokat, a valóságot képesek lehetünk megismerni. Az igazság elérhető.
Vajon saját énünket, saját nem külső lényünket megismerhetjük? Igen. Ha belsőnk felé fordítjuk gondolkodásunkat, gondolkodó képességünk ugyanaz marad, mint amikor a külső világ felé fordulva használjuk. Ha ott képes objektív módon megismerni a valóságot, akkor képes lehet itt is megismerni a valóságot.

A gondolkodással mondunk mindig ítéletet. A gondolkodás mondja meg valamiről, hogy objektum vagy szubjektum; objektív vagy szubjektív. Ha pedig ez így van, akkor maga a gondolkodás nem lehet szubjektív, amennyiben a tartalmat találja meg, különben nem volna képes a szubjektív és szubjektum fogalmát megalkotni, megtalálni. (Formáját tekintve természetesen lehet szubjektív, de ez semmiben sem befolyásolja, hogy a szellemi tartalmakat felfogja.)

Ha tehát objektív tevékenységre képes gondolkodásunkat énünkre és tudatunkra irányítjuk, nem kell attól tartanunk, hogy mindenképpen szubjektív csalódásokba fogunk esni. Igenis objektív megismerésre vagyunk képesek ekkor is.

Hogy ez így van, azt még az a mindennapi tény is igazolja, hogy gondolkodásunkat bizalommal használjuk a külső világ, sőt még saját belső világunk megítésére is. Ez azt jelenti, hogy érezzük, hogy a gondolkodásban bízhatunk. Kant elferdítette a valóságról való gondolkodásmódot, de ideje eszmélni...

egyelőre :wink:
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára fejlődő 2008.06.28. 22:38-kor.
A tudományt nem tárgyáról, hanem módszeréről ismerhetjük fel.
fejlődő
Filozófiai Mester
Filozófiai Mester
 
Hozzászólások: 332
Csatlakozott: 2007.08.27. 21:12
Tartózkodási hely: .o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o

Re: Mi az igazság?

HozzászólásSzerző: fejlődő » 2008.06.28. 22:44

Figyelemmel kísérem a vitátokat. Folytassátok csak! Nekem sincs sok időm most.
A tudományt nem tárgyáról, hanem módszeréről ismerhetjük fel.
fejlődő
Filozófiai Mester
Filozófiai Mester
 
Hozzászólások: 332
Csatlakozott: 2007.08.27. 21:12
Tartózkodási hely: .o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o

Re: Mi az igazság?

HozzászólásSzerző: fejlődő » 2008.06.29. 08:50

Pl. hol látod azt az igazságot a valóságban, hogy {F(a)&(a=b)}->F(b) (azaz ha "a" "F" tulajdonságokkal rendelkezik, és "a" azonos "b"-vel, akkor "b" is "F" tulajdonságokkal rendelkezik.)?

Egy almafában? A felhőkben? Hol?

Az igazságot nem érzékszervileg látom, hanem belátom a gondolkodással. (Csak az egyértelműség kedvéért.)

A kérdés inkább pl. ez lehet:
Ha a kavics F tulajdonságokkal rendelkezik és a róla megszerzett megismerés, ismerethalmaz leírja az F tulajdonságokat, akkor a valóságos kavicsról igazat állítunk vagy sem?
Az állítás az F tulajdonságokat sorolja fel az F tulajdonságokkal rendelkező kavicsról. Tehát nem arról van szó, hogy a=b-vel, hanem csak "a" van, azaz a kavics. Sem érzékelésem, sem gondolkodó képességem nem szólít fel még valami olyat is feltételezni, ami csak merő fantáziálás lenne, azaz a=b csak egy felesleges feltételezés.

Erre persze mondható, hogy honnan tudom, hogy a megismerés során szerzett F tulajdonságok tényleg az objektumot írják le és nem valami teljesen szubjektív leírás csupán.
A válaszom: gondolkodással tudhatom meg. És mint logikailag kimutatható: a gondolkodás a tartalmát tekintve az objektum és szubjektum felett kell álljon, különben nem beszélhetnénk ezekről. És valami mással kellene megismernünk, nem pedig gondolkodva. Aki nem ismeri el, hogy gondolkodásunk objektív érvényű lehet, az próbálja meg nem használni objektív megismeréshez. Kiváncsi vagyok, abból mi sül ki. :wink:

Azaz TISZTÁN a tényekből, a tapasztalatokból szabad csak kiindulni. Az "a" mögött valami Ding an Sich-et feltételezni teljesen felesleges és megendgedhetetlen, ha az elfogulatlan vizsgálódás szellemében akarunk megtudni valamit.

Természetesen az "érzéki adatok" a mentális struktúrák nélkül nem jelentenek semmit. A valóság csak gondolkodással érthető meg. De a gondolkodás MIT ért meg? Csak azt, AMIT érzékel, nem?
Amit érzékelünk, az szerinted csak valaminek a tulajdonságai, nem maga az objektum. Így van. Érzékszervileg nem az objektumot érzékeljük, hanem azoknak bizonyos tulajdonságait. (Vegyük úgy, hogy a tulajdonságok nem az objektum részei még. Pedig lehet, hogy már azok.) De min érzékeljük? Az objektumon. Hogy mi az, aminek ilyen tulajdonságai vannak? Az objektum. Hogy mi az objektum? A gondolkodás megmondja az érzékletek alapján az objektum (belső) lényegét megragadva. Így jutunk a valóságról igaz tudáshoz.

(Érdekes, hogy a gondolkodás egy szellemi tevékenység és a dolgok lényege is csak szellemileg ragadható meg... )

a valóság nem más, mint érzéki adatok mentális műveletekkel való feldolgozása.

Ez a megismerés lenne, ha a mentális műveletek alatt a gondolkodást értjük.

tér, idő, logika, relációk

Erről majd később.
A tudományt nem tárgyáról, hanem módszeréről ismerhetjük fel.
fejlődő
Filozófiai Mester
Filozófiai Mester
 
Hozzászólások: 332
Csatlakozott: 2007.08.27. 21:12
Tartózkodási hely: .o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o

Re: Mi az igazság?

HozzászólásSzerző: fejlődő » 2008.06.30. 20:57

Nem azt mondom, hogy az igazság a tapasztalatból ered, hanem azt, hogy a tapasztalatra kell vonatkoztatni, mégpedig nem utólag, hanem úgy, hogy a tapasztalatokból kell kiindulni.

A priori logikailag sok minden lehet igaz, ami reálisan nem létezik, azaz nem a valóságra vonatkozik.

Lehet kitalálni kiindulópontokat, hozzáfűzni levezetéseket és az eredménynek nem kell hogy köze legyen a valósághoz. Mert ha a kiindulás hibás, akkor hiába az egész logikus és akár matematikailag is igazolt és nyilvánvaló részigazságok, a végeredmény egy fantazmagória is lehet csupán.
2+2=4. Attól, hogy valaki ezt egy bizonyításban felhasználja, még nem lesz igaz, amit igazolni akar a felhasználásával.

Egyébként a logika a gondolkodáshoz tartozó szellemi törvényszerűségek értelmileg tükröződő része, amiket gondolkodás közben használunk.
A matematika pedig megintcsak gondolkodással keletkezik. A számokat az ember önmagából hozza elő. Az ember hordozza az objektivitáshoz szükséges képességeket. Nincsenek számok a természetben. Ha van előtted két alma, a 2 sincs ott reálisan, csak te hozod létre hozzá magadból a számot. Az embernek a gondolkodása pontosan így működik. Csak ez még annyira nem felismert dolog, mint a matematikai igazságok. Pedig a matematikánál alig van valami, ami erősebben az embertől függ, mint bármi más. Mégsem gondoljuk a matematikai igazságokat szubjektívnek. Ugyanígy nem szubjektív a gondolkodás általában.

Ugyanakkor vannak számok, amik nem a mi fizikai világunkra vonatkoznak...

Másképp:
Ugyanis az általam korábban említett logikai szükségszerűség (képlet) abszolúte nem igényel tapasztalati igazolást, ugyanis a priori igaz.


Ha "a" azonos "b"-vel, akkor természetesen fölösleges is arról beszélni, hogy a tulajdonságaik azonosak.
Az empírikus valóságra vonatkozva ez így hangzik pl.: Ha ez a kavics azonos önmagával, akkor a kavics tulajdonságai ugyanazok, mint saját maga tulajdonságai. :?: Mit mondjak, elég hülyén hangzik: jó lenne visszatérni a valósághoz erről a szintről. Nem kell tapasztalástól és ezzel együtt a valóságtól elidegenedve gondolkodni.
Ráadásul hogy ez a kavics tényleg ez a kavics, csak tapasztalatra alapozva győződhetünk meg. Ha nem tapasztalod, akkor spekulálhatsz éjt nappallá téve és egyre inkább eltávolodsz a valóságtól. Bár az tényleg igaz, hogy a=b, ha ez a kavics tényleg ez a kavics. De ezt kár elmondani, ezt mindenki tudja.
A tudományt nem tárgyáról, hanem módszeréről ismerhetjük fel.
fejlődő
Filozófiai Mester
Filozófiai Mester
 
Hozzászólások: 332
Csatlakozott: 2007.08.27. 21:12
Tartózkodási hely: .o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o


Vissza: Logika

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron